Sok helyen olvastam anya magzat kapcsolatról.Kívancsi lennék arra,hogy volt e anya aki megérezte esetleg hogy valami baj van a magzatával( babájával)?

4x is éreztem, hogy baj van, de reménykedtem.

Sajnos igazam volt.

Már a pozitív tesztnél éreztem, hogy ez a terhesség nem olyan, mint az első. Nem tudtam beleélni magam. Az elsővel még a rosszulléteket is imádtam, mert tudtam hogy érte megéri. A 2.terhességnél viszont úgy éreztem, hogy nyűg, hogy felesleges szenvedés.

7hetesen elhalt, műtöttek.

A 3.terhességnél ugyan az az érzésem volt, mint az elsőnél. Boldogság.

Én az első terhességem pozitív tesztjénél éreztem, hogy nem kell örülni, nem szabad.

Pedig titkon reménykedtem, hogy amikor pozitív lesz a teszt, akkor valami meghitt pillanatban mondom el a férjemnek.

De helyette csak az orra alá dugtam, hogy "Nézd, pozitív a teszt."

Pedig akkor még semmi előjele nem volt, hogy méhen kívül van az embrió, csak simán éreztem egy óriási gátat a lelkemben.

Sajnos igazam lett.

A második terhességemnél meg már a nem várt előtt 3 nappal teszteltem, fickándoztam, és egy percig nem volt bennem félelem az előzőek tapasztalata miatt. Pedig csak 3 hónap volt a két esemény között.

Most inkább a szüléstől félek :)

Az elsőnél nekem is rossz érzésem volt másnap a doki közölte is a rossz hírt...

Most már sokkal bizakodóbb és nagyon pozitívan álltam/állok hozzá sosem volt rossz érzésem 32 hetes leszek ☺️