Nem tervezett babánál mennyi idő után alakult ki közted és a még pocakban lévő baba között a kötődés, illetve hogyan? Magától történt, vagy tudatosan figyeltél erre?
Majdnem 14 hetes terhes vagyok, nem tervezett baba volt és bár azért örülünk neki végülis, ha már így történt, meg nem okoz gondot a vállalása, valahogy úgy érzem, hogy nem alakult ki még bennem az az igazi kötődés. Most hogy a rosszullétek enyhültek és már nem mindennaposak, szinte el is feledkezek a babáról, van hogy egész nap eszembe sem jut és nem is szoktam beszélni hozzá, nagyon ritkán gondolatban, de amúgy nem igazán érzem rá a késztetést. Nem úszok abban a rózsaszín ködben, amiben sok kismama. Azt sem tudom mondani, hogy várom a szülést, mert igazából rengeteg félelem van benne a fizikai részével kapcsolatban is, meg utána a rengeteg változással kapcsolatban, hogy semmi nem lesz majd ugyanolyan. Félek, hogy meg tudom-e állni a helyem anyukaként, anélkül, hogy teljesen elveszíteném az identitásom, önmagam, aki vagyok most a baba előtt.
Félek, hogy velem van a baj, amiért nem tudok még igazán kötődni ennyi idő elteltével sem és nem tudom mit tehetnék, hogy ez változzon. Persze ettől még nagyon szeretném, hogy rendben legyen minden és egészségesen szülessen! Tudtok tapasztalatokat mesélni arról, hogy nálatok hogyan alakult ez?
válasza: válasza: válasza: válasza:Várandósan kétszer éreztem azt, hogy elfacsarodik a lelkem, megdobban a szívem. De csak ennyi. Persze aggódtam érte, vártam mindig, hogy megerősítse a doki, hogy rendben van vele minden, de sosem voltam az az örömmámorban úszó, vigyorogva pocakot simogató, pocakhoz gagyogó kismama. Először akkor dobbant meg a szívem, amikor meghallottam a szívhangját. Tudatosult, hogy ő van. Utána 32 hetesen 4D-n láttam a pofiját, ahogy grimaszol, cumizza az ujját és akkor volt mégegy nagy dobbanás. Olyan fura érzés ez. Várja az ember, szereti, félti, mégsincs meg az a kötelék, amit a legmélyebb zsigerekben érez az ember.
Én nagyon nehezen éltem meg a szülést, még akkor sem volt öröm zokogás és rózsaszín fátyol, amikor a mellkasomra tették. Inkább csak megkönnyebbültem, nagyon fura érzésem volt, ismerkedtem a vonásaival és próbáltam feldolgozni, hogy ő volt bennem eddig. Teljesen szürreális élmény volt, mintha kívülről moziznék. A kórházi napok erről szóltak, otthon meg túlélésről. 3 hónapos volt kb., amikor észrevettem magamon, hogy mostmár ott motoszkál az a zsigeri. Most 7 hónapos és óriási a szerelem, már tényleges a kötődés és élvezem, hogy az anyukája lehetek.
Ő egy tervezett baba, akire ráadásul egy évet vártunk, mégis ilyen nehezen jött ez. Én bárkivel beszéltem, mindenki megnyugtatott, hogy ne aggódjak, jönni fog az az érzés. És tényleg.
válasza: válasza: válasza: válasza:Én vagyok a 7-es válaszoló, nálunk tervezett volt.
Nemrég voltunk 4D-s babamozin és most éreztem úgy igazán hogy jé ott egy kis élet és milyen csodaszép is :) már nagyon várom hogy velünk legyen és imádom. Most először igazán érzem ezt a mély kötődést.
Boldog babavárást!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!