37 hét. Második baba,miért nem alakult ki a kötődés a magzat,és köztem ? Mi a baj velem?
Első gyerekem (4 éves) őt állandóan simogattam mikor a hasamba volt,meséltem neki,énekeltem.
Nagyon meghitt,és könnyű terhességem volt,nála hamar kialakult a kötődés,16 hét körül.
Most néha azt is elfelejtem hogy terhes vagyok,csak a végét várom már nagyon,de félek hogy akkor sem fog kialakulni a kötődés,hiszen már kellett volna.
Néha elfogott az a nagyon jó érzés,hogy jéé terhes vagyok,de ritka pillanat volt ez.
2 hete múlt el a hányás,émelygés,fáradság.
Másnál is volt ilyen? Már egy ideje ki akartam tenni a kérdést,de féltem. Emiatt nagyon rosszul érzem magam,úgy érzem nagyon rossz anya vagyok sokszor emiatt. Volt olyan,hogy úgy éreztem,ott sincs a baba,csak este mikor jelentkezett.
Itthon mindig van mit csinálni,főleg mostanába.
Az utóbbi 2 hétben eléggé feszült voltam,félek a szüléstől,az elsővel majdnem ottmaradtam. És nagyon sokáig tartott a felépülés.
Sokszor úgy érzem valami baja van,és azért nem tudok kötődni hozzá,vagy hogy szülés közben lesz valami,és ő nem jön haza velem..
Nem jellemző rám a negatívitás, mindig élet vidám és mosolygós ember voltam,de most ezt nem tudom hova tenni,és szégyellem is egy kicsit magam emiatt..
válasza:
válasza:Igaz nekem még nincs második baba, de nem lehet, hogy az első gyerek körüli teendők miatt még nem volt igazán időd a magzattal érdemben "foglalkozni"? Rosszul is voltál, próbáltad túlélni a napokat, az első szülés is nehéz volt. Biztos rányomja a bélyegét a helyzetre.
Nekem se jött azonnal a kötődés, az első hetekben csak életben tartottam.
1# és emiatt rosszul érezted magad?
2# Nem kell ítélkezni.
3# Szó szerint túlélni,-nyáron reménykedtem hogy majd ősszel,hűvösebb lesz,jobban fogom magam érezni,átadni magam az érzésnek. Sok a teendő,ez tény,de lenne időm este mikor befekszem az ágyba,de néha gondolkodni sincs erőm,majdnem könnyebb volt amikor még dolgoztam.
Csak remélem nem lesz baja a picinek.
Elsővel olyan jó érzéssel készültem,most meg csak (essünk túl a mosáson, vasaláson ).
Szeretném megérteni magam.
Elsővel sokszor elképzeltem hogy milyen lesz,de most ez nem igazán jön.
Férjem is elsőt jobban totojgatta a pociban,most meg csak ha oda teszem a kezét, vagy ha elmegy mellettem akkor megsimogatja.
válasza: válasza: válasza:2
Vagyok... az nem normális amit az első terhességnél csináltál...
válasza:#1 vagyok, nem.
Az első nagyon rosszkor jött, abszolút nem tervezett volt, soha nem is akartam gyereket, nem is volt soha baba a közelemben, így nem is tudtam vele mit kezdeni (esemény utánit is vettem be, aztán a pozitív teszt után utánanéztem az abortusznak), aztán ahogy telt az idő megszerettem.
A második már tervezett volt, a nagyobb miatt nem igazán volt időm a terhességgel törődni, aztán megszületett egy idegen kisfiú, őt már próbáltam az első perctől babusgatni, hogy gyorsabban "haladjunk", de itt is idő kellett, hogy megszeressem.
válasza:Szerintem ne érezd emiatt rosszul magad. Nekem pl. fura a dokinál ülni a nagy pocakos nők között. Mindenki valami más világban maga elé mosolyogva simogatja a pocakját, nekem meg csak az jár a fejemben, hogy "jézusom, hova kerültem". :) Ott van a nagy pocak, elbeszélgetek vele esténként, megsimogatom, ha éppen lerúgja a vesémet és a férjem is hallgatózik, vagy tapogatózik néha, ha mozgolódik, de valahogy sosem voltunk azok a túlvattacukrozott álomvilágban élők ezzel kapcsolatban. Volt kötődés, de valahogy mégsem tudatosult, hogy az ott egy baba, egy gyerek, akit a kezemben fogok tartani. És valóban, amikor megszületett, az hatalmas pofon is volt. Mintha egy idegen gyereket adtak volna a kezemben. Persze tudtam, hogy megdolgoztam érte és a miénk, de ennyi. Sírtam, megkönnyebbültem, boldog voltam, de ha egy másik gyereket adnak akkor a kezembe is így lett volna valószínű.
Az első szerelmes érzés akkor kapott el, amikor hazavittük, már csak mi voltunk kis családként és bemutattuk a cicánknak. Akkor valahogy tudatosult, hogy nah, ő a MIÉNK. Aztán egy-két hónappal később, amikor már kezdett nyitni a világ felé totál szívrablás. Ahogy rám nézett, abba nem lehet nem beleszerelmesedni. Nagyjából akkor alakult ki végérvényesen az a kötelék, amit sokan már az első pillanattól éreznek, mások meg csak tök későn.
Ettől szerintem nem leszel rossz anya. Nehéz terhességed volt, rosszul voltál, ott van a nagyobb gyerkőc, kevesebb energia, idő és figyelem is jutott arra, hogy babát vársz. Furán hangzik, de talán már nem is annyira újdonság a helyzet ugye, mint az elsőnél. Szóval ne aggódj! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!