Normális a terhesség végére hogy ilyen negatívan érzek?
Tervezett baba volt, sőt, sokat vártunk rá. A terhesség közepéig olyan izgatott voltam, nagyon vártuk a babát, de ahogy közeleg a vége, fokozatosan előjöttek a negatív érzések. Állandóan az jár a fejemben, hogy rossz anya leszek, én erre alkalmatlan vagyok, őszintén bevallom, az is eszembe szokott jutni, hogy bárcsak visszacsinálhatnám az egészet. Egyedül érzem magam, hiába jó a kapcsolatom a férjemmel, ő nem érti min megyek keresztül, nem tudja hirtelen miért kezdtem el így gondolkozni. Igazából én magam sem értem. 35 hetes vagyok, de igazából még mindig nem kötődök a babához, nehéz felfogni hogy egy valódi kis emberről van szó, és hamarosan itt lesz velünk. Idegennek érzem őt, és ezt az egész terhességet is. Mit fogok kezdeni egy babával? Mi van, ha nem alakul ki a kötődés? A férjem biztos jobb apukája lesz legalább szegénynek, ha ilyen anyja lesz, mint én. :(
Változhatnak még ezek az érzések a szülésig? Nagyon el vagyok keseredve.
Normalis, ilyenkor tombolnak a hormonok.
Ne aggódj semmi miatt, a babádnak te leszel a legjobb.
Hidd el, ahogy megszületik tudni fogsz nagyon sok mindent ösztönből.
Először is mind voltunk ott ahol te. Mind éreztük ezt. Nem vagy egyedül és nem leszel rossz anya. A hormonok nagyon nagyon barom gondolatokat tudnak ébreszteni. Én már csak tudom, pszichológusnál kötöttem ki :D
Hidd el, jó anya leszel és imádni fogod. Fogalmad sem lesz mit csinálj, hogy tartsd életben, senki sem tudja, csak sodródik az eseményekkel. Viszont ha szülés után is így érzel és nem tudsz kötődni a babához pár hét után sem, keress fel szakembert! A szülés utáni depresszió nem játék! Kitartás! Minden rendben lesz és hamarosan anya leszel! :)
33 hetes vagyok, én is így érzek, pedig 17 éves korom óta arra vágyok, hogy egyszer végre anya legyek. (29 vagyok)
Az egyik nap csillámporos cukormáz, teszek veszek a babaholmik közt, nézegetem őket, vágyakozom, hogy kint legyen már, olvadozok az 5D-s képeken, máskor meg sírva ébredek éjjel hogy komolyan kellett ez nekem? Pokolba az egésszel, hát nem volt tökéletes a mindentől független életem? :D Mi a nyavalyát fogok én kezdeni egy gyerekkel évekig, eleinte folyton pelenkázni, később autókkal játszani, játszótérre hordani, évekig tanulni vele olyat amit lehet, hogy én sem értek, orvoshoz rohangálni ha beteg, meg amúgy is életben tartani ha beteg, lázat csillapítani stb stb… én is nagyon nagyon bízom benne, hogy ez elmúlik :’)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!