Bajban kérném a segitségeteket. Mi történt velem az utolsó 2 hónapra?
Sziasztok! 37 hetes terhes vagyok és a 30. hét körül megváltozott bennem valami. A baba nem tervezett volt, de nagyon örültünk neki, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. A párommal teljes mértékben jól működünk, a kapcsolat stabil teljes mértékben. A terhességem közepéig maga volt a csoda, hihetetlenül boldog voltam tőle! Viszont a harmincadik hét körül megtört bennem valami...én mégsem szeretnék gyereket, mégsem akarom a babát azt érzem. Félek a lekötöttségtől, a mókuskeréktől, egyszerűen nem akarom ezt az egészet. Rettenetesen szörnyen érzem magam emiatt....nem tudom leírni azt a kint,bűntudatot, ami emiatt gyötör.
Én a páromra és önmagamra akarok fókuszálni teljes mértékben, nem egy babára...
Brutális gondolatok ezek én tudom, de higyjétek el, ez nem volt bennem korábban. Sosem hittem volna, hogy én ilyen undorító ember leszek, aki ilyet ki mer írni magából.
A szoptatás témáról nem is beszélve... egyszerűen a hideg kiráz magától a gondolattól is...nem szeretnék én szoptatni, egyszerűen nem akarom... félek, rettegek és a síró görcs gyötör....
Borzalmasan lent vagyok lelkileg, teljes mértékben megbántam az egészet.
Nem tudom mit csináljak, kitől kérjek segítséget.... magányosnak érzem magam, pedig itt van a párom nekem.
De egyszerűen nekem ez nem megy.
Kérlek titeket ne ostorozzatok, nem tudom mi váltotta ezt ki belőlem. Én nem ilyen ember voltam...ezért sem értem ezt az egészet. Nagyon szépen köszönöm a segítséget!





Semmiképp se beszélj olyanoknak erről, akik csak értetlenkednének, meg téged csesztetnének a helyzetért.
Ha anyósod is ez a fajta, ne tedd! Egyrészt még nem született meg a baba, nem tudhatod, hogy állsz majd akkor a szoptatáshoz, ha pedig mégsem akarod szoptatni, senkinek semmi köze hozzá!
Ami neked jó, komfortos, az a babának is az.
Lényeg, hogy igenis azt mantrázd, hogy ne kezd el magad okolni az érzéseidért. Ne hagyd, hogy elhidd, hogy ettől vagy az érzéseidtől rossz lennél.
Ha pedig úgy érzed, a környezetedben senki sem ért meg, ne szégyellj segítséget kérni!




















Mindenkinek köszönöm a segítő választ! Nagyon kedves tőletek, hogy nem bántottatok, szidtatok, hanem megértő válaszban részesítettetek.
Nagyon köszönöm!!!





Ez egy kis depresszió félsz hogy elveszted a párod..denem ez a kötelék a legcsodálatosabb dolog az életben.kezdj el.pozitķvan gondolni a solgokra
Anyósod meg úgyse monshatja meg hogy te mivel eteted a babát :)










Valóban nem lesz könnyű. Igen, mokuskerék lesz és minden megváltozik. De hát mindig minden valtozik, hol jobban, hol kevésbé. A valtozás hasznos. A gyerek tesz bennünket vegleg felnőtté, és ez nehéz érzésekkel jár, nem könnyű a csak a saját magunkra figyelést elengedni. Legyél magaddal megértő. Éld at ezt is, engedd meg magadnak, hogy most egy kicsit "gyászold" a gyerektelen életedet.
A szoptatásfasisztákkal meg ne törődj. Én mundket gyerekemet kizárólag szoptattam, úgy mondom, hogy semmi, de semmi köze ehhez senkinek nincs, és semmi baja nem lesz egy gyereknek se a cumisüveges anyatejtől, se a tápszertől.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!