Bajban kérném a segitségeteket. Mi történt velem az utolsó 2 hónapra?
Sziasztok! 37 hetes terhes vagyok és a 30. hét körül megváltozott bennem valami. A baba nem tervezett volt, de nagyon örültünk neki, mikor kiderült, hogy terhes vagyok. A párommal teljes mértékben jól működünk, a kapcsolat stabil teljes mértékben. A terhességem közepéig maga volt a csoda, hihetetlenül boldog voltam tőle! Viszont a harmincadik hét körül megtört bennem valami...én mégsem szeretnék gyereket, mégsem akarom a babát azt érzem. Félek a lekötöttségtől, a mókuskeréktől, egyszerűen nem akarom ezt az egészet. Rettenetesen szörnyen érzem magam emiatt....nem tudom leírni azt a kint,bűntudatot, ami emiatt gyötör.
Én a páromra és önmagamra akarok fókuszálni teljes mértékben, nem egy babára...
Brutális gondolatok ezek én tudom, de higyjétek el, ez nem volt bennem korábban. Sosem hittem volna, hogy én ilyen undorító ember leszek, aki ilyet ki mer írni magából.
A szoptatás témáról nem is beszélve... egyszerűen a hideg kiráz magától a gondolattól is...nem szeretnék én szoptatni, egyszerűen nem akarom... félek, rettegek és a síró görcs gyötör....
Borzalmasan lent vagyok lelkileg, teljes mértékben megbántam az egészet.
Nem tudom mit csináljak, kitől kérjek segítséget.... magányosnak érzem magam, pedig itt van a párom nekem.
De egyszerűen nekem ez nem megy.
Kérlek titeket ne ostorozzatok, nem tudom mi váltotta ezt ki belőlem. Én nem ilyen ember voltam...ezért sem értem ezt az egészet. Nagyon szépen köszönöm a segítséget!
válasza:
válasza:Hidd el, ez a váltakozó hangulat részben a hormonok hatása, másrészt közeledve a szüléshez, kicsit megijedtél a rád váró feladattól, hisz egyre valóságosabbnak tűnik.
Ez normális, ne ostorozd magad! Nem vagy rossz ember ettől.
Beszélgess róla minél többet! Lényeg, hogy ne fojtsd magadba, és ne okold emiatt magad.
válasza:Nekem mindkettő tervezett volt de egyiket sem terveztem szoptatni, az elejétől kezdve úgy készültem hogy tápszeresek lesznek. Ezen a részén ne görcsölj
Ezekről az érzésekről beszéltél a pároddal?
válasza:Nem tudom, hogy a hormonok e... őszinte, mély megbánást érzek, úgy érzem elrontottam ezt az egészet...nem így kellett volna.
A szoptatás miatt meg a környezetemben nincs olyan női személy aki megértene.. anyósom is úgy erőlteti a szoptatást, mintha az élete múlna rajta... még nem tudja, hogy állok ehhez.
Egész nap csak sírni tudnék, és ez megy már mióta...
válasza:Köszönöm azért a kedves szavakat.
Várom még a válaszokat, hátha volt valami hasonló dologban, mint én msot.
válasza:Fel a fejjel. Ne foglalkozz se az anyóssal, se senkivel. Én biztos vagyok benne, hogy ez változni fog. Ne ostorozd magad.
A szoptatás meg a mai világban tényleg ne legyen már ilyen nagy ügy. Aki akar és van teje szoptasson, akinek nincs, vagy nem akar, az ne. Manapság divat az igény szerinti szoptatás. Nem akarok senkit megbántani, de ha egész nap a cicin lóg a baba ,az nem kevésbé "macera" , mint a tápszerezès. Nekem az a tapasztalatom, hogy az anyatejes babák ugyanyan könnyen megbetegszenek amint a közösségbe bekerülnek.
válasza: válasza:Szerintem két hosszú hónapon át ilyen határozott és erős változás már teljesen más, mint a hormonok hatása meg az ijedtség.
Szerintem is el kéne kezdened barátkozni az örökbeadás gondolatával. Utána kéne nézned alaposan. Ha evvel végzel, és továbbra sem kell a gyerek, akkor már nagyobb bizonyossággal jelentheted ki. És hát valóban borzasztó lenne egy gyermeknek anyai szeretet nélkül felnőni, szóval ettől megkímélhetnéd, ha örökbe adnád. Hidd el, a te helyzetedben ez nem rossz választás. Neked nem kell, akihez kerül, két kézzel fog kapni érte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!