Van itt olyan, aki a húszas évei végén, 30-as éveiben ismerte meg azt, akinek szült? Szerintetek még van esélyem időben családot alapítani?

Én is 32 évesen ismertem meg a mostani párom.Amúgy voltam előtte férjnél, de abba a házasságba a gyerek se lett volna boldog, épp azért is váltunk el.Utána meg egyszerre kedvem sem volt ismerkedni, mert előbb normálisan el akartam gyászolni azt amit el kellett.Páromat megismertem és 36 évesen vállaltuk az elsőt 38 évesen a másodikat.Több nem lesz.Nem bántam meg, hogy nem egy pocsék kapcsolatba szültem hanem egy olyanban amiben minden megvan ahhoz, hogy boldog gyerekkoruk legyen a gyerekeinknek és nem utolsó sorban olyan társam van akivel valóban szeretjük egymást.

26 évesen dobtam el egy rossz kapcsolatot, aztán 28 évesen találtam meg a férjemet. Állítása szerint nagyjából rögtön tudta (nekem még kellett jó pár hónap), hogy nekünk közös családunk lesz. 31 voltam az első gyerek születésekor, 34 a másodiknál. 35 után nem akartam már szülni, így minden jól jött ki. Nem hajtottam, nem kerestem kétségbeesetten, mégis sikerült "teljesíteni a tervet". Mostanra mindegyik ovis és ők írják át a dolgokat, győzöm lekövetni, de ez már egy másik történet.

A férjem 46, én 34 vagyok. Már jó ideje együtt vagyunk, de különféle családi traumák miatt ő nehezen vált éretté az apaságra. Most várjuk az első (és nem is tervezünk többet) babánkat. Nem érzem magam öregnek egyáltalán, szerintem nekem is jót tett az, hogy nem huszonévesen leszek anya, mert így számtalan dolgot kipróbáltam, "kiéltem" magam bőven. Nekünk ez az utunk, mindenkié más. Egyáltalán nem baj az, hogy valaki csak 30on túl lesz anya. Ne érezd magad emiatt rosszul!

36 múltam,mikor összejöttünk,40 voltam,mikor szültem.