Volt olyan veled, hogy nem élted meg az állapotod valóságosan?

Annyira lefoglalt a nagyfiam (3 éves) hogy gyakran nem gondoltam a terhességemre, el se hittem szinte én se. 6 napja született a pici, azóta néha sírok, hogy mennyire szeretem őt is meg a nagyot is. (Hormonok xD)

Szóval nem kell sehogy se megélni a terhességet, és az se baj ha nem jön azonnal a kötődés se szülés után, majd kialakul. Nem vagyunk egyformák.

Teljesen szürreális volt az egész, pláne mivel soha nem akartam gyereket, esemény utánit is vettem be. Az sem segített, hogy semmi tünetem nem volt, az apukájával meg akkor jöttünk össze, kb 3 héttel előtte léptem ki egy 7 éves kapcsolatból.

Miután megszületett sem voltam oda, hónapok kellettek mire nem csak elláttam.

A 2. már tervezett volt, de ott meg a nagy vette el minden figyelmemet, így vele meg elrohant a terhesség

Én az első terhességemet akkor "fogtam fel", amikor éreztem a magzatmozgást. Néhány héttel a szülés után egyszer csak bekattant, hogy mennyire hiányzik a hasam és csak zokogtam.

A második babám nagyon korababa lett, nem sokáig tudtam kiélvezni a magzatmozgásokat, viszont szülés után lapozgattam a fotókat a telefonomon és egyszerűen nem tudtam elviselni a terhes hasam látványát. A pszichológus szerint haragszom a testemre tudat alatt, hogy nem tudtam végig kihordani...

Szerintem ezek mind normális érzések. Mint ahogy szülés után sem jön mindig azonnal a "szerelem".

Utolsó, ne haragudj megkérdezhetem, hogy hányadik hétre született a második?

Sajnos úgy néz ki hasonló lesz nálunk is. Próbálják visszatartani :(

Enis így érzek most. 12 hetes terhes vagyok, és mintha kívülrol látnám magam, mintha egy álom lenne amiből felébredek, és minend olyan mint régen, hogy csak a lányom van és az apja. Akartuk a kistestvert, de 1 év eltelt mire összejott, és én már le is tettem arról, hogy lesz még egy baba, így váratlanul ért a pozitív teszt, ha lehet ezt mondani tervezett gyereknél.

Az első terhesség teljesen más volt érzelmileg mint most.

Várom, hogy megszulessen, hogy érezzem azt ahogy mozog a pocakomban, talán akkor már Elhiszem. Ensem tudom még úgy beleélni magam. Remélem lassan változik, ahogy nő a pocakom is.

Biztos imádni fogjuk,és már most is érzem, hogy szeretem a kis pocaklakom, csak mintha nem velem történne ez az egész.

Ezért is gondoltam, hogy talán visszakene mennem ezzel a pszichológushoz.