Megvártátok a terhesség 3. hónapjának végét, vagy előbb megosztottátok a családotokkal a hírt? Miért?

Anyukámék 200 km-re laknak. A 8. héten mentem megállapításra, onnan rögtön haza. Nagyon boldogok voltunk, elmondtuk nekik akkor. Egy kis nyunyókával mondta el nekik a férjem. Miután hazajöttünk, az anyósoméknak is elmondtuk, ők 3 szomszéddal laknak messzebb. Kértem mindenkit, hogy a 12. hétig kéremszépen ne mondják el másnak. Utána anyukám számolta a napokat, mikor mondhatja már el a jó hírt a tágabb nagy családi körnek.

A férjemnek nem lett volna fontos ez a 12. hét betartása, de én féltem, mi van ha baj történik, és nem akarok gondot másoknak, hogy beleelik magukat, és csalódnak. Én sem akartam volna magyarázkodni, hogy mi a helyzet, nem tudtam volna kezelni a helyzetet, érzelmeimet tekintve elég zárkózott vagyok ilyen téren, ha valami megvisel.

A férjem nagyszülenek kb 14. héten mondtuk el. Nem akartunk szintén az időseknek fájdalmat.

Tudom ez azért kicsit butaság, hiszen akármikor történhet baj, de mi ezt kivártuk, szüleinknek a 8. héten mondtuk el.

Nagyon nehéz volt egyébként várni, de telefonon nem akartam megosztani anyukámékkal.

Az elsőt elmondtuk az első ultrahang után, mivel mindenki tudta, hogy szeretnénk gyereket és sokáig vártunk rá, a család is már tűkön ült mikor jön a baba, folyton kérdezgették, tudták mikor megyünk a következő lombikra stb.

Most a másodikat nem fogjuk elmondani, csak a 12.hét után, amikor már a nemét is tudjuk, lesz nagy meglepetés.

Szűk családi körnek azzonnal, ők elmondták lassan a távoli rokonoknak. A főnöknek majdnem azzonnal. Kollégáknak félidőben mert nem akartam hogy velem foglalkozzanak.

Nem befolyasolta a munkámat a terhesség (takarítás, mosogatás étkeztetés)

Közeli rokonoknak elmondtuk az első uh után. Úgy gondoltam, hogy ha baj van, akkor is rájuk tudok támaszkodni, vigaszt nyújthatnak, ugyanúgy, ahogy az örömben is osztozunk.

Az ismerősöknek, távoli rokonoknak 12. Heti UH után mondtuk el.

Holnap megyek a 12. heti UH-ra de még csak én és a férjem tudjuk. Hogy miért? Mert egyszerűen senki nem örülne neki és nem is fog. Jóban vagyunk a családdal, nem arról van szó, csak máshogy gondolkodnak mint mi. Minek még egy gyerek a mai világba? Nem vagytok már fiatalok? Elszúrod az életedet, a karrieredet még egy gyerekkel? Miért nem jó nektek ami van? El lehet még vetetni? És hasonló kérdések sora. Hát köszönöm, ebből én nem kérek... A munkáltatómról nem is beszélve. Persze 1-2 hét és muszáj lesz elmondani, de megmondom őszintén nagyon félek ettől az egésztől pedig felnőtt, határozott nőnek tartom magam. Piszkosul "irigylem" azokat akiknek a családja együtt örül a szülőkkel az újabb családtag érkezésének. Hát nekünk ez nem adatott meg.

(nem,nem vagyunk rászorulva senkire, mielőtt bárki ezt gondolná, stabil anyagi körülmények között élünk és a szülőknek is tudunk segíteni)