Elmondjam/bevállaljam így a babát?

Egy korábbi válaszolóhoz hasonlóan nekem is elég határozott véleményem van az abortuszról. Érintett is vagyok benne. 15 éves voltam, és felelőtlen. A mai napig nem dolgoztam fel, pedig három fantasztikus gyermekem van - szóval ha úgy döntesz, számolnod kell ezzel a következménnyel is. 23 éves voltam a nagylányom születésekor. Alig egy évvel idősebb, mint most te, és számomra nem volt kérdés, hogy elég idős vagyok-e hozzá. Az eltelt lassan tíz év során voltam nehéz helyzetben, elváltam az első férjemtől (szerencsére remek a kapcsolatunk), és újból férjhez mentem. Semmit nem bánok, mert anyának lenni számomra a legfelemelőbb érzés. :) Nyugodtan mondd el a barátodnak, hátha veled örül majd! Ha pedig mégsem, egy anya akkor is elég erős ahhoz, hogy mindent megoldjon, mert a lehető legnagyobb motiváció hajtja. Legvégső soron pedig ott van az örökbeadás lehetősége: így nem kell számolnod a bűntudattal, hogy kioltottál egy életet, de egésszé tehetsz egy családot. Remélem, tudtam segíteni.

Erre a kérdésre is csak azt tudom mondani, amit a többi ehhez hasonlóra: ezt nem itt kellene megkérdezni. Ne egy csomó arctalan, névtelen ember véleménye alapján döntsd el, hogy mit tegyél vagy ne tegyél. Elsősorban a barátoddal kell beszélned, és közös döntést hozni. Nem csak azért, mert joga van tudni, hanem azért, mert ő az, akinek téged ebben a helyzetben támogatnia kell. Rajta kívül akivel még beszélhetnél, az az anyukád. De semmi esetre sem idegenek, akik egyre-másra osztogatják a felelőtlen tanácsaikat.