Szerintetek milyen hatása lesz annak a jövőre nézve, hogy sok nő 35+, 40+ vállalja a gyereké(i)t?
El fog tűnni, vagy legalábbis megritkulni az a jelenség, hogy a nagyszülők végignézhetik az unokájuk felnövését?
Valamint nem furcsa nektek, hogy ilyen sokan szülnek közel a negyvenhez?
Tudom, vannak akik nem, vannak akik 20-on évesen szülnek, de nagyon megnőtt a kései gyermekvállalók száma.
Én itt vagyok 40 évesen egy 12 éves lány és egy 16 éves fiú anyukájaként és el sem tudom képzelni, hogy most babázzak. Félreértés ne essen, nem szeretnék bántani senkit, de idővel szerintetek is átrendezheti a nagycsaládok méretét ez a jelenség?
Sokkal kevesebb lesz a nagypapa, nagymama aki sokáig “megmarad”?















Valószínűleg. Láttad az Idiocracy című filmet? Elég régi, de szerintem kb az lesz mint ami abban volt 😂 A nagycsaládoknak már bizonyos körökben leáldozott, más körökben meg nem. És azokban a körökben eleve több gyerek születik, fiatalabb anyáktól. Nem törvényszerű, hogy azért mert én 37 évesen szültem, a lányom nem fog 20 évesen. De még ha 30 évesen is szül, talán még nem a halálos ágyamon fogok feküdni. Ha igen, az nem a korom miatt lesz. Nyilván jobb (valakinek) minél fiatalabban szülni, de ha nem olyanok a körülmények, akkor meg hülyeség. Manapság, akik megtehetik, igyekeznek odafigyelni az egészségükre, a fittségükre, és ezért jobb formában vannak, mint a régebbi generaciók ugyanebben a korban. Ha felnőni nem is láthatom teljesen az unokamat, de jó eséllyel megnézhetem még mikor iskolába megy. Ha a lányom korán szül, akkor még tán a ballagásán is ott lehetek 😂 Szomorú tény, hogy nálunk sehogy sem akart összejönni a sokáig "megmaradó" nagyszülő. Az anyámat "időben" szülte a nagyanyám (27 évesen), engem is az anyám (22 évesen), én pedig mindezek ellenére 14 éves koromig élvezhettem mamám társaságát, 25 éves koromig pedig anyukámét. Apai nagyanyám néhány éves koromban halt meg rákban, ötven valahány évesen. Az egyedüli emlékem róla, mikor jött hozzánk utoljára látni minket mielőtt...
Bocsi az offért, csak pont betalált a téma.





Az anyosom a két nagynál sem volt aktívabb akkor. 45 körül volt soha nem játszott velük, dolgozott fáradt volt. Most a kicsivel inkább kimegy játszani 70 évesen, mert itthon van nincs annyira ki, teljesen egészséges sok fiatalt lepipál.
De ő nem az a fajta aki viszi az unokákat, ő otthon a kis világában van el a kint a kertben.
Én élveztem azt is hogy 20 évesen 2 gyerekem volt és most is minden pillanatát élvezem, hogy itt rohangál a 3 évesünk, életet hozott a házba, és igazi csodának tekintem, hogy itt van velünk.





Tetszik az a nézet, amikor valaki azt hiszi, hogy egészségesen él, akkor majd 80 évesen még unokák után fog rohangálni.
Apukám 54 évesen halt meg rákban. Soha még náthás sem volt előtte. Anyu 62 évesen, mindketten egészségesen éltek.
Nekem 42 évesen diagnosztizálták, nem iszom, nem dohányzom, rendszeresem sportolok, nem vagyok elhízva, figyelek az étkezésre is. Akkor kin múlott?
Egyébként meg régen már 50 felett nyugdíjas volt minden nő, most meg még 60 felett sem mindenki. 60 felett meg már kevesen vannak olyan állapotban, hogy a 2-3 éves unoka után rohangáljanak.
Az oktatási rendszer sem abba az irányba viszi a fiatalokat. 5 éves egy technikum, de van 6 éves is nyelvi előkészítővel. Gimi egyre kevesebb, a szakképzés felé akarják tolni a fiatalokat. De mi van, ha mégis úgy dönt egy technikus, hogy ő diplomát akar? Akkor az még 5 év. 24 évesen kerül ki pályakezdőként a munkaerőpiacra. Kell még pár év, mire egyáltalán felépít egy karriert. És akkor nem arról beszélek, hogy vegyen magának saját lakást, mert lassan az már a sci-fi kategória, ha nem örököl a szüleitől.
Szóval szerintem iskolázott embereknél az lesz az általános, hogy 30 felett szülnek, az iskolázatlan réteg szül előbb. Ami nem biztos, hogy jó az országnak.










Én (mai világot tekintve) fiatalon szültem, 5 hónapja, 25 évesen. Párom is még csak 27. Elismerem, hogy csakis azért tudtuk ezt megtenni, mert mindkét részről megkaptunk mindent, ami kell az induláshoz, ő autót kapott, illetve örökölt egy gyönyörű tágas lakást Nyugat-Magyarországon. Én Budapesten végeztem egyetemet (BME), ahol a szüleim albérletet fizettek. 2 éve dolgozom mérnökként itthon, de a párom kint Ausztriában, konkrétan a szüleinken kívül utóbbi ténynek köszönhetjük, hogy be tudtuk vállalni a babát ebben a korban. Mindkét részről fiatal nagyszülők vannak (kora 50-esek, még dolgoznak), annyit vannak a kisfiunkkal, amennyit csak idejük engedi.
Szerencsésnek tartom magam, hogy így alakult, de a mostani állapotokat látva, őszintén, fogalmam sincs, hogy be merünk-e vállalni testvért. Egyszerűen én is nehezen tudom elképzelni, hogy később elég türelmem lenne ezt vègigcsinálni.





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!