Elérkezett az idő a gyerekvállalásra?

Szia!

Ha mindketten akarjátok akkor miért is ne.Ha anyagilag és lelkileg készen vagytok rá.25 évesen szültem,de mondég mondom a férjemnek,hogy lehetett volna elöbb is babócánk....

Szia! Én is 22 évesen lettem terhes, most a kisfiam 13 hónapos és most várjuk a következőt! Semmit sem bántam meg, én is nagyon szerettem volna már babát, és szerencsére ilyen hamar megtaláltam azt a férfit, akinek szívesen szültem.

Ha minden adott (szeretet, nyugalom, hely), akkor nyugodtan vágjatok bele, nagyon sok sikert kívánok! :)

És persze Boldog Karácsonyt! :)

Ez tényleg csak a ti érzéseitektől és kapcsolatotoktól függ.

Ha igazán szeretnétek, ha mind a ketten úgy érzitek, hogy eljött az idő, akkor szerintem teljesen mindegy, hogy 22 éves vagy, vagy 32. A 22 év már nem olyan fiatal kor, ami bárkinek is szemet szúrna, vagy amire azt lehet mondani, hogy várni kellene még. Ha 18 évesen kérdezted volna ezt meg itt, akkor valószínűleg más tanácsokat kaptál volna...

Én 25 évesen vállaltam a babát (pontosabban, amikor elhatároztuk, akkor még "csak" 24 voltam). A férjemmel akkor egy éve voltunk együtt, ugyanakkor mégsem éreztem soha egy percig sem elhamarkodottnak az esküvőt és a gyermekvállalást, mert tudtam azt, hogy ő más, mint az előző pasik.

Nekem például eszembe sem jutott volna 22 évesen szülni, sőt 23 évesen sem (ennek ellenére egy évvel később már gyökeresen más volt a véleményem), de ez nem az életkorom miatt volt, hanem az akkori kapcsolatom miatt. Öt évig voltunk az exemmel, sokáig együtt is éltünk, megbízható volt, jó ember, az anyagi körülményeink maximálisan rendben voltak, volt ott kacsalábon forgó palota, meg minden, ami szem-szájnak ingere. Már akkor az esküvőt emlegette, meg gyerekeket, amikor 18 éves voltam és folyamatosan beszélt is róla tovább a következő négy évben, de én mindig csak annyit mondtam, hogy majd, talán jövőre, mert soha nem éreztem elérkezettnek az időt. Amikor 23 voltam és lediplomáztam (már másodszor), akkor viszont választás elé állított: döntsem el, hogy mit akarok, hozzámegyek-e és szülök-e neki gyerekeket (legalább hármat), vagy sem. Az utóbbi mellett döntöttem és akkor úgy éreztem, hogy a következő néhány évben nekem nem hogy gyerek, meg házasság, de még komolyabb kapcsolat sem kell. Ez volt január elején. Két héttel később randiztam egy sráccal, aki a férjem lett és még annak az évnek a végén már a gyermekgyártáson dolgoztunk. Szóval ennyit erről. :-)

Nem a kor számít, nem az, hogy a körülmények ideálisak és már minden feltétel adott, ezek így önmagukban nem érnek semmit. Csak akkor, ha kombinálva vannak a mélyebb érzésekkel.