Megváltozhat még az érzés, vagy mégis hiányzik belőlem az anyai ösztön?

Nem tervezetten teherbe estem. Sosem éreztem vágyat arra, hogy anya legyek, és a gyerekek, babák sem váltottak ki belőlem pozitív érzéseket. Inkább irtóztam tőlük mindig. Viszont amikor már bennem volt a magzat, akkor elkezdtem kötődni hozzá, és képtelen voltam megölni. Azóta sok idő telt el, kb. egy hónap múlva szülök. A terhességem nagyobb részében úgy gondolkodtam, hogy jobb lett volna, ha nem tartom meg a babát. Néha előfordul, hogy igazán kötődök hozzá, és érzem az anyai szeretetet, de ilyen érzéseim sajnos nagyon ritkán vannak a terhességem alatt. Leginkább teherként tekintek rá, és a legtöbbször nem várom, hogy gyereket neveljek. Nem tudom, hogy mi lesz, ha megszületik. Lehet, hogy a szülés is olyan trauma lesz, hogy rá se bìrok nézni a gyerekemre meg a páromra utána. Úgy nem szeretném felnevelni, hogy színlelem, hogy milyen jó ez.. Így elég durva dolog, ami megfordult a fejemben, de lehet, hogy szülés után eltűnök az apa és a gyerek életéből is. Az apja nem tudom, hogy hogy fog ehhez viszonyulni. Nem tudom, hogy szeretné megtartani. Kellene neki egy nevelőanya. Azt sem tudom, hogy mit tenne, ha otthagynám őket. Nem látom a pozitív oldalát annak, hogy babám lesz, és sajnos semmi örömöt nem érzek, inkább azt, hogy nagyon elrontottam, hogy így döntöttem. Sajnos nem láttam előre, hogy a kezdeti kötődés meg fog változni. Azt hittem, hogy pozitív irányba változik az egész, de sajnos nem így lett. A gyerek és az apa is jobban járna, ha egy másik anyát találnának, vagy ha a babát nevelőszülőknek adnánk.