Abortusz kontra fiatal terhesség? Ki mit javasol?

Szerintem az a jobb ha megtartja. Persze ehhez kell háttér, szülői támogatás. De könyörgöm, nem egy tyúkszem kivágásáról van szó, hogy bárki is ilyet írjon, hogy MINDENKÉPPEN abortusz!!!

Kérdező, természetesen ha nem akarod elvetetni, senki nem tud kényszeríteni rá. Ha szeretnéd megtartani, akkor tartsd meg! Persze az az ideális a gyerekvállaláshoz, ha van diploma, lakás, elmúltál 30 stb. De ez nem azt jelenti, hogy ezek hiányába tilos szülni és elcseszed az életedet.

Nekem nem volt abortuszom, 31 évesen estem először teherbe, amikor terveztük a babát. De amikor először voltunk ultrahangon és hallottuk a szívhangját a kisfiamnak, az elmondhatatlan. Szerintem ha lett volna abortuszom, legkésőbb akkor iszonyatosan elkezdett volna fájni a dolog.

Ja még annyit hadd tegyek hozzá, hogy ötmillió ismerősöm tanul egyetemen, levelezőn kisgyerek mellett. A kérdező is simán el tud végezni bármilyen sulit. Persze nehezebb lesz, mint a kortársainak, de könnyen lehet, hogy a baba kárpótolni fogja.

Különben érdekelne, hogy akik ennyire szorgalmazzák az abortuszt, azoknak van-e gyerekük.

Hát én is inkább azt mondanám vetesd el!

Nagyon fiatal vagy még hozzá! Egy gyerek nagy teher! Persze sok öröm is, de megfelelő háttér nélkül azért nagyon nehéz!

Hozzáteszem van gyerekem, méghozzá négy, a legkisebb 20 hónapos! Soha nem volt abortuszom!

Viszont el se tudom képzelni, hogy a most 18 éves lányomnak gyereke legyen,pedig 2,5 éve komoly barátja van.

Még nem az a dolga, hogy lekösse egy gyerek. Szórakozni, tanulni kell 18 évesen!

21:09-es vagyok.

Láttam hogy nem tudsz nekem privit írni, írtam Neked én. Remélem megkaptad.

Persze, egy 18 évesnek az a dolga, hogy tanuljon meg hogy élje ki magát. Ha az lenne a kérdés, hogy álljatok-e neki a babaprojektnek, egyértelmű NEM lenne a válaszom. De ez a pici már él! Ilyenkor már nem kérdés, hogy szeretnél-e gyereket, mert már van egy...csak még nagyon pici és ezért neked kell megvédened!

orvos anyukám egyetemista korában látott a klinikán egy 16 éves lányt a szüleivel, akik elvitték terhességgyanúval, aztán kijöttek a vizsgálatról rákgyanúval. Azt mondta, hogy örökre az eszébe véste, hogy azok a szülők mennyire boldogan elcserélték volna a diagnózist egy babára.

Szióka!

Én 17 éves múltam amikor megszületett a fiam,amikor terhes lettem akkor szándékomban volt elvetetni!De a doki bácsi megnézte ultrahangon és akkor megláttam a szívét dobogni!Akkor megmozdult bennem valami,és nem vitt rá a lélek,hogy megtegyem!Most 17 éves a fiam,és nem bántam meg hogy megszülte.Mellette érettségiztem, nyelvizsgáztam,

Fősulira jártam.Igaz az akkori párommal nem vagyunk együtt,de az életem jól sikerült.Jó munkahely,férjhez mentem és született még 2 gyerkőcöm.A nagyfiammal,együtt nőttünk fel és sok mindent megbeszél velem.Elmonda amikor elszívta az első szál cigijét(nem dohányzik,mert az egész család utálja a cigit,és neki sem "ízlett"),amikor megitta az első pohár sörét.Elmondja mi történik a suliba stb....Szóval kevés tinédzser meri ezeket elmondani a szüleinek!

Szóval én nem mondom meg hogy mit csinálj,hallgass a szívedre!Ha megtartod a babát akkor lesznek nehéz időszakok(ez mondjuk kortól független)de megéri.

Nekem áprilisban derült ki, hogy Babás vagyok... Akkor még 19 éves voltam, első éves egyetemista, távol otthontól, 2 hónapos kapcsolattal. Párom nem akarta, hogy megtartsam, én viszont ragaszkodtam hozzá. Most itt mocorog a pocimban, 28 hetesek vagyunk :)

Biztos vagyok benne, hogy nem fogom megbánni! Egyetemet ugyanúgy elvégzem, még csak nem is halasztok, igaz, februárig szüleimmel lakok, de februártól minden megy a régi kerékvágásban. Összeköltözök a párommal, járunk egyetemre(most csak vizsgázni megyek majd be, január végén), s persze neveljük a Kisleányunkat :)

Rengeteg pozitÍv visszajelzést kaptam, hogy bátor voltam és felelősségtudatos, hogy elvállaltam, bár nem tagadom, voltak negatÍv visszajelzések is, pl "fiatal vagy, még élned kéne az életed, bulizz, szórakozz!" pff... ez az, ami kiakaszt!!! Inkább a szórakozás meg a bulizás mint a gyermekem?! (persze ezt is olyanoktól kaptam, akik 16 évesen már a 3. abortuszon voltak túl, vagy olyantól, aki 33 éves 2 gyerekes apuka létére 17 éves csitrikét tart, és őt hordozza félévente abortuszra...) Szóval... az ilyen véleményekkel nem kell foglalkozni!

Te dönts! A TE életed, a TI életetek! Ne hagyd magad rábeszélni semmi olyanra amit nem akarsz, mert azt fogod csak megbánni igazán, hogy nem úgy döntöttél, ahogy akartál, legyen az bármi is!

Az pedig, hogy a szüleid tartanák el... no, gyerünk már! Ne mondja azt nekem senki, hogy soha nem kapott segÍtsget a szülőktől! Az hogy a szülők segÍtenek, nem azt jelenti, hogy ők nevelik/tartják el! Ez az állapot se tartana örökké, segÍtenének 2-3 évet, mÍg rendbehozzátok magatokat, aztán ha öregek lesznek úgyis "visszafizetitek" nekik azt a segÍtséget, és az akkor már felnőtt Baba is hálás lesz nekik...

Ne add fel kisleány, harcolj azért, amit akarsz. Csak őszintén, nyÍltan mindenkivel szemben. Mindenre van megoldás. És ne félj, attól, hogy kimaradsz 1-2 évet a suliból, egyetemről. Bármikor lehetsz egyetemista, akár levelezőin, de akkor is meg tudod csinálni, csak akarni kell!!!

Ha megbánod az abortuszt, annak annyi, azt a gyermeket nem kapod vissza soha. Azt pedig, hogy megtartottad... mikor elkezd mocorogni benned, már akkor érezni fogod, hogy életed egyik legjobb döntése volt.

Te dönts, és ne mások!

Légy ügyes, sok sikert!

Aztán majd Írd meg, hogyan alakult a helyzetetek! :)

28 heteske.