Miért félek még 34 évesen is a terhességtől? pedig úgy érzem,most vagy soha

Nem mindenkinek való gyerek és én pl. azt látom magamon, hogy huszonévesen sokkal könnyedebben néztem a gyerekvállalás témára, mint most. Ahogy halad az idő, egyre idősebb vagyok, úgy egyre reálisabban látom mekkora felelősség, önfeláldozás.

32 vagyok, van egy egyhónapos babánk és őszintén? Erre nem lehet felkészülni. Tényleg egy csoda ez a pici élet, ránézek és elolvadok, nem adnám vissza, de életemben nem bőgtem annyit, mint az elmúlt kb. másfél hónapban (igen, a szülés előtt már halálra voltam rémülve). Nem könnyű és nem egy csillámpónihányásos leányálom egy baba, ő már mindig itt lesz, mindig gondoskodni kell róla. Nem mondhatom, hogy sírjál csak magadban, én inkább aludnék...

Nem tudom, hogy miért pontozták le a 6,8-as válaszolót. Szerintem igazuk van.

Kedves kérdező, szeretnél gyermeket? Az, hogy "kell, mert nem vagyok fiatal" abszolút nem jó hozzáállás. Attól, hogy ezt látjuk, hogy 2 ember összejön, eljegyzés, házasság, gyermekvállalás... Nem jelenti azt, hogy mindenki kész arra, hogy szülők legyenek. Nekünk van egy lurkónk, de tiszteletben kell tartani, ha valaki nem szeretne. ☺️

Persze, hogy félsz. Pislognék, ha valaki azt mondja hogy félelem nélkül vágott bele.

Kedves kérdező, magadban, magatokban kell tisztázni, hogy a szívetek mélyen mit szeretnétek, ne a társadalmi elvárás nyomása döntsön :)

Nekem volt is egy ilyen kérdésem, mert ebben a cipőben járok. A legtöbben leugattak, mint itt is téged látom valaki, hogy "akkor ne vállalj gyereket". Pedig szeretnék, de félek a felelősségtől, az ismeretlentől.

Szóval megértelek.

Esetleg próbálj rájönni, akár segítséggel, mitől félsz. Mert ha szeretnél, idővel bánnád, ha nem lenne.

15: én nem leugatásnak szántam azt, hogy ne vállaljon gyereket, hanem jó tanácsnak, mivel nekem úgy tűnik, hogy ő igazából csak a kora vagy az elvárás miatt vállalna, de brutál fél a felelősségtől és joggal !

Ha valaki szívből akar gyereket, az minden félelme ellenére vállal és nem ír ki kérdést erről a gyakorira, hogy valaki megerősítse....

13: egyetértek veled !

#14. Akkor gondolom van valamilyen segítséged. Az, h mindenhova ugyanúgy el tudsz járni, azt feltételezi. Vagy viszed magaddal a csecsemőt szó szerint mindenhova? Nehezen hiszem.

En is ilyen voltam, féltem, de főleg azért mert mi a férjemmel tényleg csak egymásra szamithattunk, semmi nagyszülői vagy más segítség. De én akartam gyereket, csak paraztam minden miatt is. Életem megváltozása, szülés, stb stb. Szóval ha "csak" félsz, de tényleg akarsz gyereket akkor hajrá. Esetleg képzeld el magad 60 evesen. Mi jobb? Mire akarsz visszaemlékezni?

Másik dolog, hogy ha akarsz, azért se húzd mert az óra ketyeg. Én is azt hittem, egyből terhes leszek, aztan több hónap volt, mire összejött. Lehet, szerencsés leszel, és egyből jön, de lehet nem és hidd el, nincs annál nagyobb arcul csapás, amikor eldontod hogy akarsz aztán megjön a vérzés, majd hónapról hónapra árgus szemekkel várod megjon - e megint? Megy az idő agyalsz, mikor menj orvoshoz, hátha valami baj van.. Stb. Nem ecsetelem. Neked kell eldonteni mit szeretnél, próbálj elore szaladni pár évtizedet gondolatban, mi lenne most a helyes döntés? Igen, a gyerek tényleg megváltoztatja az egész életed. Nincs többet addig alszok ameddig akarok, nincs többet random hetvegi kiruccanas, de még egy fodrász is alapos szervezest igényel. El kell engedni a mindig csillogó tükröket, az életed jelentős része kezdetben etetés, bufiztetes majd állandó felügyelet, nehogy kárt tegyen magában. Persze segít, ha van gondoskodó nagymama. Mindezek mellett a legnagyobb csoda amit valaha tapasztaltam a legnagyobb felelősség, amit valaha éreztem (sokan valóban ez utobbitol ijednek meg), és rengeteget tanulsz közbe önmagadról is, sajnos néha a gyerek kárára. ( pl Én sokáig azt hittem, elég türelmes vagyok. Nos igen egy darabig..)