Tényleg van aki szeret terhes lenni?
Hogy őszinte legyek én nem szeretem, alig várom hogy túl legyek rajta, szerencsére már nincs sok hátra. Az első 3 hónap hányingerrel és aggódással telt, hogy minden rendben legyen a babával. A második trimeszter eleje egész tűrhető volt, akkor jól éreztem magam, sokszor el is felejtettem, hogy terhes vagyok. Aztán hirtelen elkezdett nőni a hasam, nehézkes lett minden, abba kellett hagynom a mozgást, ami miatt minden mozgásszervi panaszom előjött. Állandóan gyomorsavam van, lelassult az anyagcserém, székrekedésem van, előjött az aranyér is, amivel sose volt problémám előtte. A magzatmozgásban se találok már örömet, egyszerűen fáj, feszít, kényelmetlen. Állandó hangulatingadozásaim vannak, magamat is alig tudom elviselni. Hogy őszinte legyek egy percét sem élveztem a terhességnek, csak túl akarok lenni rajta. A babát persze várom, de ha lenne olyan opció, hogy készen kapjam, biztos azt választanám és nem mennék ezen keresztül. Egyszerűen nem értem hogy szeretheti valaki ezt az állapotot, és sokan azt mondják utólag, hogy hiányzik is nekik. Na nekem biztos nem fog. :( Persze a végeredmény miatt megéri, de nekem tényleg terhes a terhesség, nem áldott állapot.
35 hetes kismama
Én sem szerettem terhes lenni. Elsővel 6 hónapig dolgoztam, bejarós voltam, nagyon rosszul voltam az első időszakban. Aztán minden egyre nehezebben ment. Kissé problémás is volt a terhességem. Sokat aggódtam.
2. Terhességemnél legalább rosszullét nem volt, de 2. trimesztert végig görcsöltem. Ugyanaz a probléma adódott, mint az elsőnél, de súlyosabban. Itt is aggódtam. Aztán egy kicsi mellett a vége, amikor alig tudtam bármit is csinálni... Nehéz volt. Én nem tudok rá áldott állapotként gondolni, mert számomra borzalmas volt.
Legalább a szüléseim könnyűek voltak, kárpótolt a nehéz terhességért. :)
Világ életemben arra vágytam, hogy anya legyek, hogy terhes legyek, hogy átélhessem ezt a fantasztikus érzést. Aha…
34 hetes vagyok, engem szinte minden végigkínzott ami csak végigkínozhatja az embert.
Az első trimeszterben a brutális rosszullétek, a második elején volt némi nyugi, aztán sok sav, brutális székrekedés, - már sírva mentem wcre- rossz laborok, terhességi cukorbetegség, utána kórházból ki-be-ki-be, 28 hetesen jóslók, görcsök, vérzés, kiirthatatlan fertőzés, most épp másfél hete kínoz valami influenza/covid ki tudja mi… láz pont nincs hozzá de van folyamatos orrdugulás meg köhögő görcsök. 2 napja döntöttem el, hogy ami még hátra van ebből az egészből azt én már köszönöm átalszom…a bébi még mindig keresztben van bennem, iszonyat tud fájni ha mozog, fájnak a szemérem csontjaim, leszakad a derekam, a hátam, a szerveim a torkomban, soha nem akartam kettőt, de ha akartam volna már nem akarnék.
Egyetlen pozitívum, hogy eddig csak 3 kilót híztam, amiből a betegség óta
megint fogytam egy kilót… csak legyen már vége… de már nem is reménykedem gyors szülésben :’D Tuti, hogy rommá fog kínozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!