Mit tennétek ilyen esetben?

Én végigparáztam az első heteket, aztán úgy döntöttem, hogy nem éri meg. Ha számomra megnyugtatóbb valami - akkor is, ha irreális, nem észszerű - azt fogom csinálni. Felnőtt emberek vagyunk, nem szükséges mentegetőznöm vagy “elfogadható” érvet tálalnom, hogy miért maradok valahonnan távol. Bármilyen - a magánélet kategóriájába tartozó - okom lehet rá. Gondolj arra, hogy a legfontosabb most a te nyugalmad és biztonságérzeted!

Én pl. nem mentem el egy fiatal, váratlanul elhunyt közeli rokonom temetésére. Ez van. Azért ennél egy locsolkodásból kimaradni kisebb fajsúlyú.

Neked is azt tanácsolom, hogy ha eddig esetleg nem is volt sajátod ez a fajta önmagadra való odafigyelés, itt az ideje, hogy begyakorold, mert mostantól a babád számára létszükséglet, hogy te jól legyél fizikailag és lelkileg is. Egyrészt mert így tudod őt a legjobban gondozni, másrészt tőled fogja eltanulni, hogyan kell önmagára odafigyelni. Kérdezd magadtól, hogy az adott helyzetben Neked mire lenne szükséged, mi esne jobban és próbáld azt tenni.