Szülőként mit tennétek ebben az esetben?

Babysitter vagyok külföldön, bentlakásos. A 9hónapos fiú ellátása és a ház rendbentartása a feladataim. Ezekkel jól boldogulok, a fiú imád, a szülők meg vannak velem elégedve. A probléma viszont, hogy van egy 10 évesük is. Viselkedési gondjai vannak, ami ráadásul kezeletlen, mert annak ellenére, hogy a szülőknek elegük van és látják, hogy már túlment az ő hatáskörükön, nem viszik orvoshoz. Agresszív, forrófejű, eddig mindenkibe, mindenért belekötött, ordított, akár a szüleivel is. Az első 2 hónapomban nagyon jól indítottunk, ha szabadidőmben elmentem szétnézni a városban velem jött, mesélt nekem a városról, épületekről, folyóról, stb. Néha rám is kiakadt semmiségekért, de nem gyakrabban, mint a szüleire, tanáraira. Az utóbbi hetekben azonban egyedül én vagyok a célpont, nem csak ordibál, ütni próbál (nyilván nem hagyom), de mindig beszólogat, kitalál történeteket, próbál megalázni, besározni a szülők előtt, nem titkolt célja (már ki is mondta, az anyja és az én jelenlétemben), hogy pár héten belül ki fog rúgatni. Persze nekik több eszük van, megbíznak a munkámban, és látják, amit látnak. Ennek ellenére félek, hogy ha másért nem is, de azért elküldenek, mert hátha mással nem viselkedne így a gyerek. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok a probléma, és mással ugyanez menne, abban is, hogy ezt a szülők is tudják, de mivel a munkájuk miatt szükségük van segítségre (külföldiek, minden családtag több ezer km-re lakik), ezért esetleg adnának esélyt másnak, hiszen egy más személyiségű emberrel hátha jobban kijönne. A helyzet az, hogy terveim vannak ezen a környéken, így jó lenne maradni, máris imádom a kissrácot, a szülőkkel is elvagyunk, és a fizetés eszméletlenül jó, nem csak babysitterek között, de egyébként sem tudnék ennyit félretenni, egy "normális" munkából sem.

(Bocsi, hogy hosszú lett!)

Szóval, a kérdésem tulajdonképpen, hogy ti ilyen helyzetben megpróbálnátok mással, hátha menne? Vagy hagynátok engem, még akkor is, ha a saját gyereketek láthatóan a pokolra kíván?