Terhesség alatti depresszió, állandó rosszul letek.?

Nyilván van aki éppen a hormonok miatt rosszabb lelki állapotba került.Talán meg depis is lesz.

Ettől függetlenül az hogy depis egyszerűen eredhet abból is hogy ő valóban megbánta hogy megtartottátok,bár ha 1 hónapja depressziós talán lett volna időtök elrendezni az abortuszt, lehet nem tudom mennyi időt vesz igénybe a procedúra mire valaki mehet.

Attól függetlenül hogy ti megbeszeltétek hogy megtartjatok, ettől ő meg láthatóan nem várja.Ha ilyen marad neveld fel egyedül a gyereket vagy adjátok örökbe,mert tonkrevagja anyaként az életét

Beszéljétek át a kétségeit, nyilván minden megváltozik, de ettől még nem lesz minden rossz. Ha hízik oda tud figyelni, hogy kevesebbet egyen, sok zöldséget, halat húst, hogy ne sok menjen fel, illetve biztosítsd, hogy ettől ugyanúgy tetszik, és el fog múlni, felesleges ezen stresszelni.

Ha meg nem sikerül megnyugtatni, és kilendíteni ebből, akkor keressetek pszichológust.

Jó, hát ez akkor kb. patthelyzet. Sem Rád, sem a családra nem hallgat, pszichológushoz meg nem képes elmenni. Ez nem egy olyan dolog, hogy x hét múlva elvetetné már a gyereket. Ha arra érett volt, hogy összefeküdjetek, akkor arra is érettnek kell lenni, hogy egy kemény elhatározást hozzon (jelen esetben az abortusz témát) .

Szülje meg a gyereket, adja oda neked, és menjen, élje akkor az életét. Problem resolved.

Amúgy meg azzal, hogy körbenyalod a seggét (már bocsánat) nem lesz jobb.

Az a gyerek a Tiéd is.

Szerintem rá kell venni, hogy pszichológushoz forduljon. Én teljesen normálisnak tartom magam, tervezett babánk érkezik, mégis úgy elhatalmasodott rajtam a pánik egy időben, hogy úgy döntöttem felkeresek egy szakembert. Már két beszélgetés után jobb volt, csak mert közölte, hogy nem vagyok egyedül. Mármint tudom, hogy fizikailag nem vagyok egyedül, de valahogy kívülről az a társadalom elvárása, hogy gyerek, boldogság, repkedni kell a föld felett, összeszedni a kelengyét vígan, átrendezni a fél lakást, stb. Én meg halálra voltam rémülve. Hiába mondta anyukám és a barátnőim is, hogy olykor piszkosul nehéz és ne érezzem magam rosszul, ha rajtam is elhatalmasodnak néha a kétségek, nem jött át. Kellett egy idegen, aki elmondta, hogy valójában 1% kb. az, akinek a várandóssága alatt sosem volt mélypontja, vagy kétsége, hogy valóban kell-e neki az a baba, jó anya lesz-e, tudja-e hozzá módosítani az életvitelét, stb. És ha már ilyen kérdések megfordulnak az ember fejében, akkor nyilván jön a lelkiismeret-furdalás is, mert mégis hogyan juthat ilyen az eszembe!? Tönkreteszem szegény még megsem született gyerekemet, átverem a férjemet, a környezetemet, nem is akarom én ezt az egészet. Majd szépen lassan belecsavarodik az ember a saját káros gondolataiba. Nagyon tudatosnak kell lenni, hogy ez ne így történjen és időben leállítani magát az embernek.

Pszichológushoz, életvezetési tanácsadóhoz jár nagyon sok felsővezető egészséges, erős egyén is. Mindenki kimerül olykor lélekben. Ezt kellene tudatosítani benne. Nem hülye attól, hogy segítséget kér, sőt... szerintem ez erős jellemre vall! Úgyhogy én ezt erősíteném benne. Látható, hogy te nem fogod tudni egyedül megoldani, benne pedig tombolnak a hormonok és alapból egy nem várt babáról is beszélünk, úgyhogy mindenképpen ráférne pár beszélgetés szakemberrel. Nincs veszteni valója. Hogy mi lesz a végkifejlet, azt nem igen lehet megjósolni, de kívánom, hogy csak ennyi legyen a gond.

Aki meg azt javasolja, hogy ne legyen a társa egy nőnek ilyen helyzetben támasza, az nem tudom melyik bolygón él és milyen kellemetlen kapcsolata van. Szerintem becsülendő, ha valaki próbál megoldást találni a párja problémájára és nem azonnal elhajtja az első jelentősebb nehézségnél.

#9

Persze, hogy becsülendő, ha kitart mellette. De mindketten arra döntöttek, hogy megtartják, az apa próbál rajta segíteni, de nem hagyja. Ebben az esetben az apa is tönkre fog menni, pedig várja a babát. Nem minden csak a nőről szól, az apákkal ki foglalkozik?

Neki is rossz látni és átélni, hogy a nő nem akarja a gyermekét megszülni...

Én a Föld nevű bolygón élek és a kapcsolatomat sem mondanám kellemetlennek. Várandós vagyok,nekem is voltak/ vannak problémáim, de eszem ágában sem lenne, hogy ne fogadjam el a férjem segítségét. Amikor a kezét nyújtja, megfogom, nem pedig ellököm magamtól...