Normális, hogy bűntudatom van, amiért nem foglalkozom a pocakban lévő babámmal? Ti hogy vagytok/voltatok ezzel?

32 hetes terhes vagyok, és állandóan van, ami lekössön, így sokszor úgy telnek a napok, hogy el is felejtem, hogy terhes vagyok. Van, hogy napokig nem simogatom meg a hasam, nem beszélek hozzá, nem is gondolok rá. Volt, hogy egy napig szinte alig mozdult meg, de annyira lefoglalt minden, hogy még aggódni sem aggódtam, csak mikor este újra eszembe jutott. Ilyenkor meg mardos a bűntudat, hogy milyen anya leszek én, hogy nem alakítok ki semmilyen kapcsolatot a gyerekemmel már most. Úgy érzem, hogy ennek kéne életem legszebb időszakának lennie, de mégsem ez van a középpontban. (Készülök a jövetelére, saját kezűleg csináltam neki a kiságyat, varrtam neki rongyit, stb..., szóval nem erről van szó, remélem, hogy értitek, mire gondolok!!!)