Megtartanád a babát ilyen helyzetben?

Ebben a történetben az a leg szomorúbb, hogy akit szerető, kedves társnak ismertél az most a kettőtök kapcsolatából fogant gyermeket, és ezzel együtt a te szíved vágyát is elutasítja. Tudatában annak, hogy egyedűl elég nagy teher bevállalni a gyermeket, és másik társat is nehéz találni.

Az apai szerep pont arról szól, hogy egy férfi "fészket" támaszt, és segítséget nyújt az anyának a közös gyermekük felneveléséhez. Amikor valaki ezt nem válallja akkor meg kell vizsgálni mi is az igazi célja a kapcsolatnak?

Most egy olyan válaszúthoz érkeztél amiben nehéz jó döntést hozni. Ha az apát választod - elveszted a gyermeket; ha a gyermeket választod - elveszted az apát és a lakhatást; ha megkockáztadod, hogy beszélsz a szüleiddel, lehet, hogy leordítják a fejedet. Bátorítalak erre, mert Te még mindig a gyermekük vagy és ha ők komolyan veszik a tanításokat akkor van esélyed a segítségükre. Életvédő szervezetet is ismerhetnek.

Az egy szoba az nem ok az elvetetéshez, mert a gyermek születése pillanatában nem igényel nagy teret.

Olyan döntést hozz amiben a szívednek békessége van, mert erre a döntésedre emlékezni fogsz, és befolyásolja a további életed.

Ha már most tudod, hogy rosszul éreznéd magad, meg ellentétes a világképeddel, akkor ne vetesd el. De ha a lakhatásod múlik rajta, és nem is akarod nevelni, akkor örökbeadhatnád. Van nyílt örökbeadás is, ahol tudod, hova, kihez került, mi van vele stb. A szüleiddel is beszélnék, ha a bátyád két gyerekének járt a te gyerekszobád (magyarul a bátyád lehet ott a gyerekeivel) akkor talán neked is járna

némi segítség tőlük, pláne, ha abortuszellenesek.

Szerintem az nem kérdés, hogy "apuka" megy a levesbe, akár marad a baba, akár nem. Az ilyen férfi a szememben nem férfi. Teljesen mindegy hogy milyen körülmények között fogant az a kis élet, ketten hozták össze, vagyis ketten kellene a felelősséget is vállalni érte, átbeszélni pozitívumokat, negatívumokat és együtt dönteni. Értelmes felnőtt emberek világában ez így működik, nem zsarolunk, hogy "ha megtartod, én elhagylak". Annyi baj legyen, ilyen pasas nem is kell nekem, de ezt a témát szerintem egy óra alatt le is tudtam volna vele úgy, hogy össze is szedem a cuccom és megyek. Teljesen mindegy hogy hova, de ilyen helyen nincs maradásom. Valószínű magamba is néznék, hogy uramisten hogy ismerhettem valakit ennyire félre...

Az a gyerek már ott van, tehát munkahely váltásra észszerűen már nincs lehetőség, ha a megtartás mellett dönt a kérdező. Ez már így alakult. Arra van lehetőség, hogy marha gyorsan áttervezze az életét, számba vegye kire számíthat esetleg, eltud-e költözni valami vidéki kisvárosba esetleg, ahol jobban kijön ekkora fizuból, illetve majd a juttatásaiból, stb.

Én azt gondolom, hogyha megakarja oldani, akkor megtudja oldani, a kérdés az, hogy felvállal-e ekkora felelősséget, ami néhány évig biztos komoly fejfájást fog okozni, amíg mondjuk el nem tud indulni a karrier váltás útján.

Én, merőben más helyzetben lévő nőként (tervezett gyermeket várunk, stabil jövedelemmel rendelkezünk mindketten a férjemmel külön-külön is) nem tudok és nem is akarok állást foglalni abban, hogy hogy dönts. A más helyzetem miatt próbálom, de nem tudom beleélni magam a tiédbe, a saját oldalamról pedig most, hogy tudom milyen érzés várandósnak lenni, egyértelműen azt mondom, hogy ez egy csoda és soha, de soha nem döntenék úgy, hogy elvetetem! Főleg, ha annyira jönni akart, hogy gyógyszer mellett jött. De ez én vagyok, én tudom, hogy a jéghátán is megélek és segítségem is akadna (a szüleim tárt karokkal várnának vidéken átmenetileg, amíg össze nem szedem magam, ez sokat számít márcsak érzelmi támogatás oldaláról is, ha anyagiról nem is beszélhetünk).

www.bolcso.hu

Odaírtam a másik kérdésed alá is! Nyílt örökbeadás.

67-es:

Nem adhatja örökbe! Ő maga mondta, hogy akkor kitagadnák az egyházából.

68: ilyen NINCS!

Hacsak nem valami hülye szekta tagja....