2. gyereknél ez normális ?

-.- Persze hogy normális. Vagy nem normálisnak érzed magad? A 2 éves leszívja az energiád amit korábban a szobácskájára fordítottál, azt most rá. Egyszerűen nincs energiád "izgulni". Sokminden más a másodiknál, nincs is értelme hasonlítgatni sem a gyerekeket, sem a várandósságokat.

Mielőtt terhes lettem a másodikkal, én sem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet egyformán szeretni két gyereket. Sőt terhesség alatt és szülés után pár hétig sem tudtam még elképzelni! De aztán ez persze megváltozott és már egyformán szeretem őket. Most meg már azt nem értem, hogy mit nem értettem régebben ezen. És a második terhességnél már én sem készültem túl magam, nem égtem annyira lázban. Már lefoglaltak a meglévő gyerek körüli teendők és szerintem mindenkinek az első terhessége a legizgalmasabb, a legnagyobb újdonság (persze attól még a többinek is örülünk).

A 2 fiam között másfél év van, sírva mentem szülni, mi lesz, ha nem tudom annyira szeretni a kicsit majd, mint ahogyan azt megérdemli. Tévedtem, első pillanatban, ahogy megláttam beleszerettem. :) Imádom mindkettőt, nem érzem, hogy különbséget tennék köztük. Most lesz 3 hónapos, az utolsó hetekben "kapkodtam", hogy mindene meglegyen, mire jön, a nagynál ez a 7. hónapban meg volt már :D szóval nyugi, teljesen normális.

Az első lefoglal téged és leszívja az energiádat, ez normális.

3: eléggé irreálisnak tűnik amit írsz. Tényleg ezen aggódnak anyák hogy egyik gyereküket talán nem szeretik majd annyira mint a másikat és ezen sírnak? Lehet velem van baj, de ilyesmi meg sem fordult a fejemben soha. Hiszen ő is az én gyermekem, miért ne szeretném annyira mint a másikat? Mind mások vagyunk és szerintem csodálatos figyelni, segíteni a gyermekeink egyéniségének kibontakozását, személyiségének fejlődését.

3. vagyok, az 1. gyermekerem egy vetélés után született, az egész várandóságot végig izgultam és mivel szivárvány baba, így sokkal jobban ragaszkodtam hozzá, minden szeretetem az övé volt, a 2. kisfiam nem tervezettként indult, korainak éreztem és IGEN, azon aggódtam, mivel ennyire ragaszkodom az első fiamhoz, ezek után tudom-e kellően szeretni a 2. aki nem volt tervben. De ahogy te is mondtad, mind mások vagyunk....

Ez akkor is teljesen irreális. Pont azért nem fordulna meg a fejemben ilyesmi, mivel már tudom milyen érzés elveszíteni egy babát. Ilyenkor még értékesebb minden gyermekem -.-