Elmesélnétek a teherbeesésetek történetét?

A férjemmel mindketten vártuk, hogy minden szép sorban meglegyen az életünkbe ahhoz, hogy jöhessen a baba. Nem vártunk sokat, szinte elsőre sikerült. Nem görcsöltem rá, nem nézegettem a nyákomat, nem mértem a hőmet, egyszerűen csak levettük a gumit és szedtem a terhesvitamint.

Mivel már pár napja késett a menzeszem, teszteltem és a 6. héten elmentem nőgyógyászhoz. Ennyi a történet.

A férjem nem az az ömlengően romantikus alkat, inkább a gyakorlatias, "fészekrakó", földön járó típusú férfi, aki rögtön elkezdett olyan dolgokon gondolkodni, hogy álljunk neki a gyerekszobának, normális autó kell amibe fér gyerekülés, tartalékolni kezdett a szabadságokkal, és rohangált nekem kilószám paradicsomért, mert megvesztem érte :D

Én kicsit ábrándozósabb, rózsaszín ködben úszó kismama voltam, sokat bőgtem minden apró szron, meg főleg boldogságomban. Én egyébként már gyerekként arról ábrándoztam, hogy majd lesz egy jóképű férjem, és lesz majd gyerekünk és csodálatos apja lesz. Kevés dolog sikerült nekem az életben, de ez az egy kívánságom szebben valósult meg, mint ahogy elképzeltem.