Érezted már úgy, hogy sosincs itt a vége?

Nekem az elso terhessegnel telt nehezen az utolso harom het. Addig repult az ido, mert nem kapkodtam el a dolgot, sokaig dolgoztam,majd nyaraltunk, csak 33 hetesen kezdtunk kelengyet vasarolni, 35 hetesen mosni, vasalni, szobat rendezni. De az utolso 3 hetben semmi dolgom nem volt, ezert ment nehezen az ido.

A masodik baba nagyon hamar jott, 5 honappal az elso szules utan. Az a terhesseg elrepult egy az egyben. Rengeteg munkat, programot adott a nagyobbik gyerek, epp emiatt teltek nekem borzasztoan gyorsan a napok, mert sok dolgom volt.

Talan azert erzed az idot lassunak, mert tul nagy a rutin? Nem tudsz esetleg valahogy kizokkenni a hetkoznapokbol? Elutazni a gyerekkel egyutt egy-ket hetre valamelyik nagyszulohoz, testverhez?

Irigyellek! Bár nekem még csak egy van és biztos nem akkora ,,buli" a második terhesség mint az első, de én nagyon szerttem terhes lenni! Bár a 20. héttől csak!

Az eleje volt számomra túl hosszú a sok rosszullét miatt!

Na szerintem az rosszabb mint a szülés!!!

19 hetes vagyok a másodikkal, de most valahogy gyorsabban megy az idő, mint az elsővel. Bár még messze van a vége.

A kislányommal az utolsó pár hétben már bármelyik nap megszültem volna szívem szerint, de hiába kértem szépen, nem akart idő előtt kibújni! Még rá is húzott 2 napot!

Szerintem most nincs időm annyit agyalni, gyorsabban megy, de gyanítom, hogy a 32. héttől megint tűkön fogok ülni. :)

A végén ólomlábakon jár az idő!

Kitartás!

Én 37 hetes vagyok,de van hogy sírva tudnék fakadni,hogy már nem bírom,látni akarom a kisfiamat(tegnap jött ki rajtam egy olyan,hogy vittem az asztalhoz a levest és kilöttyent,jobbról-balról és ezen elsírtam magam,és az a fránya leves mindent kihozott belőlem,csak mondtam,mondtam a magamért,aztán feltakarítottam,homályos tekintettel pakolásztam míg lenyugodtam és aztán ment minden tovább)de máskor meg abba gondolok bele,hogy Te Úristen még most kezdtem,még most volt jan amikor megtudtam és már így eltelt,Te Jó ég,milyen hamar el fog repülni az a két év is itthon és újra indul a mókuskerék,szürke hétköznapok,hova teszem majd a gyereket,ki megy érte,mikor lehetünk vele együtt,csak mi apa és én.Nem akarom,hogy nagyszülők gyereke legyen és mi ne tudjunk vele lenni,mert munka van.Meg ilyenek.Na és a szülés parázok,fo...k tőlle,de már eljutottam addig a pontig,hogy a legrosszabbra készültem fel,ez talán segít.A lényeg az,hogy a karjaimban tarthassam az élet legeslegcsodálatosabb ajándékát(mert nekünk Ő kifejezetten ajándék lesz)a kisfiamat.

Nem lesz semmi gáz,tudni fogod mit csinálj,el fog telni ez a kis idő és olyan boldog leszel,hogy csak na.

Minden jót!:-)))