Aki egyedül maradt váratlanul terhesen, hogyan dolgozta fel, hogy anya lesz?

Én második gyerekkel is ugyan úgy végig futottam kb ugyan azokat az aggodalmas kérdéseket magamban,csak már 2 gyerekkel kalkuláltam.

Mennyire lesz nehéz,mennyire lesz fàrasztó,vajon jó anya leszek-e,vajon egyformán fogom tudni kezelni és szeretni őket (biztosan,ez nem kérdés..)..

Bár én nem vagyok egyedülálló,de tudom mennyi kérdés van ilyenkor.

5 hónapos terhes voltam, amikor a férjem meghalt egy gyors lefolyású betegségben. Nagyjából 1,5-2 hónapja sejthető volt már, hogy sajnos ez lesz a vége, de erre nem lehet felkészülni... Tervezett baba volt, ott álltunk az életünk küszöbén. Senkinek nem kívánom azt, ahogy én megéltem ezt az egészet. Már a diagnózist sem, a kezeléseket, a betegséget, a halálát és a babavárást nélküle. Ha nem lett volna a családom és a barátaim biztosan belepusztulok. Leírni nem tudom azt a fájdalmat, bizonytalanságot, mi lesz most érzést, hogyan fogok boldogulni, hogyan fogom túlélni, milyen anya leszek roncsként, meg amúgyis...

Anyukám, vagy a legjobb barátnőm jött velem minden vizsgálatra. Anyu jött velem szülni. Utána is nagyon sokat segített, utólag már látom, hogy sokszor csak azért járt a nyakamra, hogy ne legyenek hülye gondolataim. :) Mostmár 7 éves nagylány, de még mindig pityergek, ha eszembe jut az az időszak.

Azóta találtam egy nagyszerű férfit, aki ezzel a csomaggal együtt fogad el. Most érkezik a közös babánk, de azt kell hogy mondjam ugyanúgy televagyok kételyekkel. Persze a gyász fájdalma nélkül azért sokkal könnyebb.

Ha lett volna lehetőségem máshogy dönteni sem vetettem volna el. Életem legjobb döntése, hogy nekem ő van. Csodás nagylány lett belőle és bizony sokáig azt éreztem, hogy csak mi ketten vagyunk egymásnak,egyfajta cinkosomként tekintettem rá. Örök szövetség ez köztünk, hogy egy ilyen nehéz helyzetben ő végig velem volt.