Hogy éltétek túl a terhességi hányingert?

Nehezen. Én ráadásul bejártam akkor még dolgozni, de nem mondtam el csak a 12. hét után, hogy babát várok, szóval ami energiám maradt a hányinger mellett és a nehézkes ébren maradás után (nem sok, engem az álomkór is gyötört), az mind arra ment el, hogy valahogy elrejtsem a rosszulléteimet. Nekem a reggel volt mindig a legnehezebb, és pont akkoriban voltak a céges nyelvórák is a munkaidő kezdete előtt, szóval nem volt egyszerű a dolgom.

De vége lett. Én nem voltam annyira balszerencsés, mint egy-két válaszoló, nekem a 13-14. hetekre már vége lett teljesen. Kitartást. Megéri.

Egyébként én minden egyes vécébe kiabálós epizód közben arra gondoltam, hogy ez igazából jó dolog, azt jelenti, hogy a baba erős, jól tapad, minden rendben lesz. Nem tudom, mennyi valóságalapja van, de mindig ezt mantráztam magamnak, és ez valahogy segített átlendülni a legnehezebb napokon.

Nagyon nehèz volt. 13.hètig folyamatosan hánytam. Enni semmit nem tudtam napokig de tènyleg semmit. Ha már azèrt, hogy ne szèdüljek el bekaptam egy falatot rohantam is hányni. Ha nem volt ètel a gyomromban akkor a sav. Nagyon kemèny hetek voltak.

18h km.

Nekem a mandarin illó olaj segített mérsékelni a rosszulléteket. Addig még az autóban utazástól is a rosszullét kerülgetett.

Neked kell rájönni mivel vészeled át.

Enni csak kekszet, inni csak kólát tudtam. (még a sima víznek is hányás illata volt).