Hogyan "törődjek" bele a magányba és hogy nincsenek itt barátaim?
Sziasztok
Próbálom röviden leírni ami bánt...
8 hónapos terhes vagyok, első baba.
Miskolcon éltem, ott nőttem fel, ott a családom egy része, minden barátom.
Megismertem a párom, majd megbeszéltük, hogy hozzá költözöm, mert bár Miskolctól messze, Pest mellett él, úgy gondoltuk az együtt élés itt jobb lesz hiszen saját háza van, nem kell albérletet fizetni. Illetve nem nagyon mozdultam Miskolcról szinte soha semerre, ezért pozitívan álltam hozzá. Gondoltam itt szerzek munkát, aztán nyilván szerzek majd itt is barátokat hiszen elég közvetlen személyiség vagyok.
Csak hogy még mielőtt munkát találtam volna teherbe estem, és egy hirtelen fellépő magasvérnyomás miatt azonnal veszélyesztetett terhes lettem.
4 hónap volt mire a szervezetem megszokta a gyógyszert. Folyamatosan szédültem, romlott a látásom stb
Párom minden hétköznap dolgozik reggeltől estig. A hétvége a miénk.
Szóval most már 8 hónapja vagyok minden áldott nap a 4 fal között. Nem ismerek itt senkit. Nincs lehetőségem ismerkedni se. A barátaimat majd 1 éve nem láttam.
Megszakad a szívem annyira hianyoznak, pláne hogy az egyik barátnőmmel egy napra vagyunk kiirva.
Hiányzik a régi "életem". De az az igazság hogy valójában borzasztó magányos vagyok és rengeteget sírok.
Nagyon társasági ember vagyok, abszolút nem szeretek itthon ülni és sajna 8 hónapja már bevagyok zárva 4 fal közé.
Nyilván jól viselném a helyzetet ha lenne lehetőségem itt személyes kapcsolatok kialakítására de sajna nincs.
Páromnak vannak ismerősei persze de nyilván főleg férfiak és akinek párja van, ők szintén nem itt élnek.
Páromnak is sok vagyok, minden nap munka után és hétvégén is már szinte 5 perc szusszanásnyi időt sem hagyok neki, kB már a wcre is elkísérem annyira ragaszkodom hozzá, hiszen rajta kívül nincs kontaktom senkivel.
Most már igyekszem neki teret hagyni és nem rajta lógni, de így meg csak még többet sírok. Egyszerűen nem bírom, úgy érzem belehalok ebbe a magányba :(
Nem tudom hogy viseljem el, hogyan fogadjam el ezt a helyzetet.... :( mit tehetnék? Volt valaki hasonló helyzetben?
28/N
válasza:
válasza:Nagyon sajnàlom, átérzem.. ugyanez a helyzet velem.
Lassan 6hónapos leszek, nincs itt senkim, anyóshoz megyek el 2hetente 1x, ő 15km-re van tőlem.. de a családom nekem
Is messze van. Barátaim kevés van, főleg mióta elköltöztem és munkahelyet váltottam. Illetve akik vannak, otthon vannak gyerekkel.
Nagyon rosszul élem meg én is a dolgot, és abszolút nem tudom, hogy hogyan is lehetne barátokat szerezni… vagy ismerkedni. A mai világban szerintem nehèz…
válasza: válasza:Gondolj arra, ha megszületik a picúr, mennyi helyre mehettek majd. Én pl úgy ismerkedtem meg a helyiekkel, ahol lakunk, hogy állandóan sétáltattam a babát egész pici kora óta. Falun élünk, nem nehéz itt ismerkedni mert mindenki alapból kíváncsibb a másikra. Meg-megállunk egymás mellett, mindenkihez van pár jó szavunk.
Később, ha nagyobb lesz a baba, el tudtok menni családi programokra is.
Ha gondolod, írhatsz privátot, szívesen levelezek.
válasza: válasza: válasza:Hasonló szituban vagyok.
4éve lakunk itt férjemmek, egy 900fős kis faluról van szó.
Az első 2 évben csak aludni jártunk haza szó szerint, annyit dolgoztunk.
A terhességem alatt végig dolgoztam, a 38.héttől voltam csak itthon.
Családommal nem tartom a kapcsolatot, barátaim 2 órányira kocsival.
Próbálkoztam itt a faluban ismerkedni, de kb senkivel nem sikerült. Mindenki kinéz, mert idegen vagyok nekik a mai napig. Megvannak már a barátságok, sehova nem tudok beilleszkedni.
Szomszédban lakik egy csaj, annyi idős mint én, 3 gyerekkel. Nem a legélesebb kés a fiókban, de elvoltunk.
Aztán a tesója rámhajtott, a csaj meg elkezdett rólam pletykálni, így velük is megszakítottam a kapcsolatot.
A covid is nagyon betett, kb sehova nem mentünk mióta megvan a gyerek.
Most újra várandós vagyok, újabb pár év itthon a magányban.
válasza:Nagyon köszönöm a válaszokat!
Szomorú, hogy ilyen sokan vagyunk így...
Kár, hogy nem élünk mind 1 helyen 😋😊
Mi egy kis városban élünk Pesttől 20 percre, nincs város hangulata, tényleg mint egy nagyobb falu, viszont alig látok embert az utcán. Mindenki kocsival közlekedik, a korosztályomban amióta itt vagyok nem igazán láttam még senkit. Van tőlünk nem messze egy játszótér, de ha látok is ott gyerekeket, azok már nagyobbak akik szülő nélkül vannak kint.
De én is ebben reménykedem, hogy ha meg lesz a baba és járunk sétálni, később játszótérre akkor talán sikerül össze ismerkednem valakivel 😕
A barátnőim szívesen meglátogatnának
A probléma hogy az egyikük velem egyidős terhes úgyhogy nyilván már nem nagyon mozog semerre, az unokahugomnak 3 gyereke van, nem tudja őket kire hagyni, mi pedig építkezésben vagyunk épp egy plusz szobával, így amíg az nincs kész nem tudom őket hova elszállásolni.
Apai ágról él a családom Miskolcon, ők abszolút nem mozognak utaznak semerre. Vagy én megyek hozzájuk vagy marad a telefonos kommunikáció. Ez van már hosszú évek óta.
Anyukám pedig sajnos Ausztriában él, ő pár havonta látogat meg engem 😕
Baba mama klub egyébként itt is volt, de a védőnő jelezte, hogy tavaly óta a vírus miatt ez is megszűnt... És még azóta sem indult újra...
Ha időközben most már újra indulna talán az is lehetne egy jó opció az ismerkedésre.
Mert amúgy nem látom a megoldást....
Akik így hosszabb ideje vannak társaság nélkül otthon babával,barátok nélkül... nem is tudom hogy bírják. 😕
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!