Kinek hogy viselkedik a férje?

Nálunk ugyan ugy viselkedett,mint amikor nem voltam terhes!!

És most meg igen sokat veszekszünk!!

de már nem érdekel ,mert nem akarom hogy a babánk érezze rajtunk hogy a szülei nem igazán értik meg egymást!!

üdv egy 4 hós baba anyukája

Na mi is hasonlóan indultunk, de minél idősebb terhes vagyok, annál inkább odafigyel rám, ránk. Egyébként én is piszkáltam időnként, de mindig azt mondta, hogy ő nem tudja felfogni, mert nem látja, ne legyek türelmetlen. Most meg ahogy "jajgatok" egyet, mert hirtelen vagy öt felé megy a baba a pocakban, rögtön ott van és a keze már a hasamon is van, és beszélget a babával.

Szóval, fel a fejjel, majd változik :)

34 hetes

Szia!

Mindenki másképp fogja fel! Mikor én közöltem a pozitív tesztet a férjemmel olyan közömbösen fogadta hogy sírva fakadtam majdnem. Hozzáteszem azért is hogy ne éljem bele magam mert nagy volt az esély hogy csak egy ciszta mert előtte egy évvel közölték hogy PCOS vagyok. Mondtam hogy jöjjön el velem a dokihoz hogy biztosak legyünk benne. Életem leghosszabb 3 óráját kellett kivárnunk a váróban. Ő néha kiment levegőzni és mint kiderült riadóztatta az anyukáját hogy valószínű apa lesz. Azóta változó a helyzet. Van mikor simogatja a pocakom és bíztatja a babónkat hogy nőjön nagyra, de csak annyira hogy kiférjen és rugdosson sokat hogy erős legyen. De van mikor napokig nem nyúl a pocakomhoz. Azért én biztos vagyok benne ha kint lesz a kis kukisunk ugyanúgy kiveszi majd a részét. Hozzáteszem ha eddig gyereket adtam a kezébe lemerevedett és nem mozdult míg nem vettük el tőle a babát mert attól fél hogy elejti vagy eldobja véletlenül emelés közben. Ne izgulj zerintem nem lesz gond.

33 heteske

Nekem a párom mintha megmerevedett volna mikor bejelentettem neki,hogy terhes vagyok,annak ellenére,hogy

tudatos volt a "babakészítés":)Kb másfél-2 óráig csak feküdt az ágyban és a plafont bámulta.Aztán vigyorogva jött ki hozzám a konyhába és megölelgetett!Másnap kezdődött nála az "Úristen így,jézusom úgy",belegondolt

a felelősségbe és megrémült.Ez így ment addig,amíg az UH-on végre emberi formácskát nem látott.Utána minden a megszokott rendje szerint folytatódott,nem volt velem "papucs",de azért egészségesen odafigyelt rám.Hozzá kell tennem,hogy amúgy én elég pörgős,agilis

ember vagyok,nem is éreztettem vele soha,hogy én kismama vagyok,nem hagytam el magam,hisz ez csak másállapot nem

betegség.Most pedig második babónkat várjuk,29.hétben vagyok.Őt is tudatosan várjuk.Őszintén szólva a 2.bejelentés már nem volt annyira érzelgős,mert már tudjuk mire vállalkozunk.Természetesen boldogok vagyunk,hogy úton van.Most ő inkább abban segít,hogy a nagyobbal(2,5 éves)foglalkozik többet,hogy engem kíméljen,a pocakomat esténként simogatja kicsit.

A férfiaknak sokkal nehezebb megérteni,felfogni,hogy egy

pici lény fejlődik a pocakunkban,ők inkább akkor érzik ezt igazán mikor már szószerint kézzelfogható az eredmény.Ők csak akkor válnak apává(általában,persze van kivétel)Szóval ne aggódj,ha nem is mondja v.mutatja a fejében ott van mindig,hogy apa lesz,de csak LESZ!

A férfiak kevésbé érzelgősek,mint mi nők,terhesség alatt meg mi még inkább azok vagyunk,ezért is látunk sokszor bolha helyett elefántot:)

Biztosan kíváló apa lesz a férjed!

Boldog babavárást kívánok!