Szerintetek hogy lehetne az apával megértetni, hogy segítségre van szükségem?

Az első terhességemnél épp így álltunk a férjemmel. Veszélyeztetett munkakör miatt már 10 hetesen betegállományba kellett menjek, így úgy gondolta, hogy ha úgyis otthon vagyok, neki semmi dolga haza jön tv-t néz netezik stb! Csakhogy én olyan rosszul voltam, hogy hetekig felkelni is alig bírtam. Így mikor láttam, hogy segítségre nem számíthatok, hát hagytam a fenébe csapot papot minent, nem mosogattam, nem főztem, hanem rendeltem magamnak, nem vasaltam ki a ruháit, stb! a ez így ment kb egy hétig mire megunta a drága férjem és rendett rakott a lekásban és belátta, hogy valóban segítségre van szükségem.

Most várjuk a másodikat, ez is megviselt, de most már van segítségem! :)) Szuper apuka és férj lett belőle az évek során. Erre nem szabad, hogy rámenjen a kapcsolatotok!

El sem hiszem, hogy van ilyen :-( Nem irigyellek! Dehát nem látja rajtad, hogy nem vagy jól, és segítenie kellene? Vagy ha esetleg ő lenne rosszul, akkor mit szólna, ha te sem foglalkoznál vele? Próbáld meg felnyitni a szemét!

Az én páromat szinte úgy kell leállítani, hogy ne ugráljon körülöttem. Itt meg én vagyok a hülye, mert nem vagyok hajlandó segítséget elfogadni, csak ha már nagyon haldoklom :-)

Bármilyen nehéz, de tudomásul kell vennünk, hogy a férfiak mások, másként gondolkodnak, másként látnak dolgokat mint mi nők. Így van ez a terhességgel is, hiába szeretnék, hiába várják ők is, néha nem tudnak úgy reagálni, ahogy nekünk jól esne. Tudom, néha engem is bánt, és hangot is adok ennek, amire a férjem észbekap. De néhány nap/hét múlva kezdődik újra... És nem azért mert nem szeret vagy valami baja lenne.

Egyáltalán nem kell szó nélkül tűrni ezeket a dolgaikat, de azért azt be kell látnunk, hogy az ő helyzetük sem könnyű ebben az esetben: a mi testünkben fejlődik a baba, mi érezzük a változásokat, ők csak a mi elmondásainkból tudják elképzelni. (És a képzelet azért sokszor nagyon különbözik a tapasztalattól...) Ezen felül meg kell barátkozniuk azzal a gondolattal is, hogy a baba érkézésével a figyelmünkön is osztozniuk kell. Ez sem lehet könnyű számukra, és ez is egy olyan dolog, amit mi nem értünk meg pusztán azért mert mi nők vagyünk, ők pedig férfiak...

Szóval csak türelmesen, de szükség esetén határozottan a pasikka! Nekem ez a hozzáállás eddig bevált.