Akinek missed ab/veteles utan lett babaja hogy viselte a terhesseget?

Spontán vetélésem volt már, emiatt mikor pozitívat teszteltem nem tudtam úgy beleélni magam, elhinni, hogy gyerekünk lesz még akkor sem, mikor 7 hetesen megállapították a terhességet, volt szívhang is, 10 hetesen sem, mikor mondták, hogy továbbra is minden rendben, a 12.heti genetikai után kezdtem tényleg elhinni, de még mindig nem merem teljesen beleélni magam, pedig már 29 hetes vagyok és minden nap itt mocorog a pocakomban. Szerintem akkor fogom merni teljesen elhinni, ha már a karombam fogom tartani. Rossz érzés, mert más nem így éli meg a terhességet, de nekem az első vetélés ezt eredményezte.

Tervezett baba volt, 9 hónap próbálkozás után jött össze (fiatalok vagyunk), felhőtlenül boldogok voltunk, de elkezdtem barnázni, majd sajnos üres petezsák miatt Missed ab lett (9 hetes lettem volna a műtétkor). A műtét után 5 hónappal jött össze a második terhességem, és bár örültünk, de ez már nem volt felhőtlen öröm, mert nagyon féltünk, hogy nem marad meg ő sem, és nem mertük beleélni magunkat, főleg, hogy 5 hetesen vele is elkezdtem barnázni. Ezt leszámítva problémamentes terhességem volt 9 hónap rettegéssel, hogy nehogy baj legyen, de végül 39+6-ra természetes úton, komplikációk nélkül megszültem. Na de az a 9 hónap... minden pisilésnél lestem a papírt, nincs-e rajta vér, többször voltunk ügyeletben, mert azt hittem, baj van (23 hetesen vízszerű folyás, 27 hetesen megütődött a hasam, és folyamatosan keményedett, stb), és hosszabb "pihi" után mindig megpiszkáltam a babát, hogy mozog-e. Mindig a "vízválasztókat" vártam: 12 hetes genetikai uh, minden oké-e, aztán a 19. heti uh, minden oké-e, magzati szív uh, aztán hogy betöltse a 24. hetet, mert onnantól már "menthető", ha extrém koraszülött, aztán a 30. Hét, hogy jobbak legyenek az esélyei, ha olyan korán jön, aztán a 37. Hét, hogy ne legyen koraszülött, aztán hogy a szülésnél ne legyen semmi... szóval azért nem voltunk nyugodtak. Tuti a következő terhességem is hasonlóan fog zajlani.