Melyik hétig "bírtátok" (fizikailag és lelkileg is) az összebújást a párotokkal?
Őszintén szólva én mostanság már úgy érzem magam, mint egy amorf rozmár, nagyjából olyan nőies és kecses vagyok, egy teljesen aszexuális lény, pedig libidóm az még lenne. De ha esetleg lelkiekben össze tudnám szedni magam annyira, hogy összebújjunk, a pocakom minden irányban már zavar, a lányom folyamatosan mozog (aminek persze általában örülök, de így kizökkent a hangulatból), és egyébként is el nem tudom képzelni, milyen pozíció az, amivel megvalósítható az együttlét relatíve kényelmesen és mindkettőnknek örömteli módon.
Ti hogy vagytok/voltatok ezzel? Ha volt rá igényetek, és nem volt orvosi indok ellene, akkor meddig voltatok együtt a párotokkal? Van valami tipp, hogyan zárjam ki a kisbaba mozgását, a saját ormótlanságom (pedig csak 2 kilót híztam eddig, de borzasztó nőietlennek érzem magam), esetleg kényelmesen tudjunk összebújni? 35. hetes vagyok, nem szeretném megvárni a gyermekágyi időszak végét a következő együttlétünkkel, mert amúgy hiányzik és vágyom rá.
Köszönet mindenkinek előre is :)
Ugyanígy vagyok ezzel,mellé még társul egy iszonyatos diszkomfort érzet is, a mellem annyira érzékeny,hogy itthon is melltartóban vagyok. Én is vágyok rá,de mire odakerülök valahogy megsincs kedvem és nekem is kényelmetlen minden póz. A baba mozgása engem nem zavar,meg én is csak 3 kg plusznál járok de hatalmasnak látom magam. :D szerencsére a párom egy angyal,nem zavarja meg valahogy egyszerre csökkent a libidónk is. Őt még jobban is zavarja meg fél a koraszüléstől,meg hogy baja lesz tőle a babának. Tudja,hogy igazából nem de van benne egy tudatalatti félsz. Szülés után szerintem nem a szex/ hiánya lesz a legnagyobb probléma, de ha mégis,6 hetet akkor is ki lehet bírni. Azért mi is próbálkozunk még. :) de ha nem megy,nem erőltetjük.
32 hkm
Na igen, csak az a baj, hogy nekem sem tűnt el a libidóm, én is kezdek megzakkanni, hogy már nem is emlékszem, mikor voltunk együtt utoljára (talán két hete? Tökmindegy, de nagyon rég), de közben meg ott van az, hogy belenézek a tükörbe, és boldog vagyok és imádom a pocakom, de nem érzem magam vonzónak, nőiesnek, ami nélkül azért kicsit nehezebb a dolog. :/ Hát, de legkésőbb a szülés után 6 héttel már valami lesz, bár nagyon nem akarnék addig várni :D
Köszönöm mindenkinek :)
Mi is végig szerelmeskedtünk az első terhességem alatt (most, a második alatt is, csak még a felénél járok, úgyhogy ez nem mérvadó annyira).
Én abszolút visszataszítónak éreztem (sőt, most is annak érzem) magam, de úgy voltam vele, ha a férjem kíván, akkor elengedem a témát, nem magammal meg a gondolataimmal foglalkozom.
Nekem a kutyapóz, illetve az oldalt fekvés vált be, amikorra nagy lett a pocakom, persze millió párnával alátámasztva, talán érdemes kipróbálni :)
A mozgást persze nem tudod kizárni, bár nekem szerencsém volt, és főleg akkor mozgolódott, amikor én pihentem, de ha mégis megmozdult, egyszerűen nem figyeltem rá - és véletlenül sem említettem meg a férjemnek ;D
Próbálj csak kettőtökre koncentrálni nem pedig a zavaró gondolatokra... Hajrá! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!