Ki mikor szeretétek meg a a magzatokat, őszintén? Hanyadik hónaptól, vagy szülés után éreztétek csak a szeretetett?

A fiammal nem emlékszem. Aggódtam érte sokat a terhességem alatt mert folyton volt vmi gond. Arra viszont tökéletesen emlékszem, hogy 4 nappal a születése után lett igazán végem, akkor este bőg e álltam a gyerekkel a kezemben és nem hittem el hogy lehet vkit ennyire szeretni. Azóta rájöttem, hogy sokkal jobban is lehet.

Most 30 hetes vagyok a tesóval, mostanában kezdem érezni, hogy megmozdult bennem valami. Beszélgetek vele, ilyesmi.

Nekem a pozitív teszt után kellett egy kis idő felfogni/feldolgozni, hogy mi is történik. Nagyon sokat vártunk rá, de amikor ott volt a pozitív teszt a kezemben, nekem ez nem volt egy ilyen nagy öröm teli pillanat, igazából hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, kellett pár nap hozzá. Azóta úgy érzem, hogy egyre jobban kötődöm hozzá és már alig várom, hogy megismerjem. Néha szoktam hozzá fejemben beszélni, az főleg az elején segített, hogy tényleg felfogjam, hogy most egy pici ember növekszik bennem.

Most vagyok a 12. hetem végén.

Én nagyon várom, hogy találkozzunk, és jó belegondolni, hogy már itt van velem. Szerintem ez is szeretet. Önmagáért még nem tudom szeretni, mert nem ismerem.

Nem várok el semmilyen csodálatos érzést, ilyen "megtörténik a csoda" pillanatot, annyira természetesnek érzem ezt az egészet, különleges és mégis természetes. Találkozunk és megismerjük egymást. Vágyom rá nagyon. Hát én ezt érzem :) 13hkm

Az elsőnèl én kb a végéig vártam, hogy valami baj lesz, olyan hihetetlennek tűnt. Szerettem végig, de hogy mikor hittem el igazán, nem tudom, talán a születésekor, ott viszont azonnal nagyon megszerettem, minden nap eszembe jut 1 éve az a nap és meg is hat.

Most a másodikkal még csak pozitív teszt van, de őt valahogy sokkal jobban elhiszem, és van is vele kapcsolatom. Egész más úgy megèlni, hogy már tudom, a 3mm-es pötty az ultrahangon majd tènyleg kacagni fog és lekapja a szemüvegem és azt mondja a kutyára, hogy vauvau.