Másnál is úgy jött a baba, hogy még jó ideig nem terveztetek gyereket? Párotok hogyan reagált?

3 hetes terhes? Azt hogy okoskodás ki?

Amúgy nem, nálunk nem sikerült be véletlenül. Tervezett gyermekvalllals. Ha nem akarok gyereket, nem lesz.

Igen, még nem terveztük a babát, de így alakult. Persze úgy voltunk vele, hogy nem baj, ha lesz, de azért meglepődtünk, hogy az eddig bevált védekezési forma mellett mégis sikerült. Na, de nem volt ez gond, mert amúgy is akartunk, csak később.

Hát, miután megtudtuk, mindketten feszültek voltunk 1-2 napig, aztán mondta a férjem, hogy készen áll rá. Még most is látom, hogy nem áll rá készen, de vannak jó megnyilvánulásai, amiből tudom, hogy jó lesz ez. Nekem is vannak még félelmeim (bár főleg olyanok, hogy legyen minden rendben a gyerekkel), de szerintem erre az egészre nem lehet előre 100%-ban késznek lenni.

A tudatos gyerekvállalásról meg annyit, hogy a gyerek pont tudja, hogy mikor kell jönnie. Lehet itt évekig görcsölni, meg termékenységi táncot járni, ha jönni akar, úgyis jönni fog. Én hiszek benne, hogy velünk ez nem véletlenül történt így. Amúgy 34 hetes vagyok most.

Nekem akkor már volt egy gyerekem (tervezett volt, 6 éve voltam az exemmel, mikor megszületett, de 3 és fél évvel később különmentünk.)

Az évek során sokszor látott orvos, gyakran voltam felfázva, gyakran volt hüvelygyulladásom, azt mondták, a peteérésem sincs rendben, ha a későbbiekben szeretnék gyereket, készüljek rá, nem lesz egyszerű menet.

6 éves volt a lányom, friss, 3 hónapos kapcsolatom volt, mikor késett a menzeszem. 32. napra terveztem a tesztelést, aznap reggel orrvérzéssel keltem (gyanús volt, mert emlékeztem, mikor volt ilyen...)

Munkahelyen csináltam meg a tesztet, 2 jó erős csík...

Páromnak délután annyit mondtam, teszteltem, pozitív. Válasz: "Ezt hogy érted?" Hát mondom úgy, hogy 2 csík van rajta... 1 perc néma csönd...

De egy pillanatig nem merült fel, hogy elvetessük. Nem akarom részletezni a gondolataim, mert mindenki másképp értelmezi a dolgokat.

Aztán amikor Ő 15 hónapos volt, költöztünk, nehéz időkön voltunk túl, sokáig nem volt normálisan időnk egymásra a párommal. Naptármódszerrel és megszakítással védekeztünk amúgy. Működött. Mikor sikerült végre kettesben maradni nyugodt körülmények között, rohadtul nem a számolgatással foglalkoztam azon az estén. Ő meg szintén ellazult, nem szállt ki... Én utána már tudtam... Mindennap azzal a gondolattal keltem, feküdtem, na vajon megjön, vagy sem. Pont ilyen tájt volt, hogy teszteltem. Pozitív. Na, akkor kétségbe estem. Jobban, mint az előzőnél. Akartunk még egy gyereket, de nem akkor. Kb 2 év múlva. De úgy voltunk vele, ha már így alakult, akkor így lesz.

Ő 16 hónapos, a középső 3, nagy pedig 10 éves.