20-23 éves kismamák! Hogyan élitek meg a "túl korai, biztos felcsináltak" jelzőket? Csináltok közben tanfolyamot, egyetemet? Terveztétek a babát? Körülmények nektek is rendben vannak? Mik a terveitek baba után?

Még csak a tervezés fázisban vagyunk, ha minden jól megy, 23 évesen már meglesz a baba. Az én környezetemben egyáltalán nem lesz szokatlan, nem én leszek az egyetlen fiatal anyuka. Az utcán az emberek pedig nem nagyon izgatnak.

Érettségi óta dolgozom, mellette levelezőn elkezdtem a fősulit, de nem tetszett, azóta csak dolgozom. 6 éves kapcsolatban vagyok, a vőlegényemnek szakmája van és abban is dolgozik (programozó)

Örököltem egy lakást, így abban lakunk, minden feltétel meg van ahhoz, hogy jöhessen a baba. Természetesen ezért elég sokat tettünk, nem csak az ölünkbe hullott minden (a lakáson kívül, de annak meg máshogy volt meg az ára sajnos)

3 gyereket szeretnénk, így majd csak a 3. után tervezek visszamenni dolgozni. Azt még nem tudom, hogy a mostani helyre, vagy máshova, mert elég érdekes beosztásom van, de sok munkatársamnak van gyereke és simán megoldja.

Nem zárom ki a tanulás lehetőségét, de egyelőre nem találtam olyan képzést, ami tetszene, és a munkámat is szeretem.

Egyébként édesanyám 19 évesen szült és nagyon szeretem, hogy fiatal anyukám van.

Én már ugyan anyuka vagyok, nem kismama, de 22 voltam, mikor összejött a baba, 23 évesen szültem.

18 évesen ismertem meg a páromat, nem az első kapcsolatom volt, de mindenben nagyon összepasszoltunk egymáshoz, 19 évesen már együtt éltünk, megvolt az eljegyzés, 21 voltam, mikor összeházasodtunk. Teljesen tervezett volt minden, a baba is.

Én leérettségiztem ugye 18 évesen, aztán szakmát szereztem, nyelvvizsgáztam, majd pedig dolgoztam. A férjem már akkor dolgozott, mikor megismerkedtünk és azóta is. Illetve én is dolgozom jelenleg is.

Amikor még itthon voltam a kisfiammal, 2 éves volt, amikor újabb szakmát szereztem. Jelenleg több, mint 2 éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen, már 29 éves vagyok. És köszönjük szépen, jól vagyunk. Anyagilag is teljesen rendben vagyunk.

Én nem kaptam ilyen jelzőket, akik ismertek minket, azok mind tudták, hogy régóta együtt vagyunk, stabil kapcsolatban élünk, mindketten dolgozunk, szóval nem volt miért ilyen dolgokat feltételezzenek rólunk.

Úgyhogy ne gondolkodj ilyeneken, hogy mit gondolnak az ember. Tudod, kinek nem inge, ne vegye magára...:)

Nyilván lesz, aki megszól, de mit lehet csinálni túl azon, hogy nem foglalkozol vele?

Egyébként nem meglepő, ha azt hiszik majd, hogy becsúszott. 23 alatt nem is tudok olyan ismerős kismamáról, 23 előtt szült nőről/lányról, akinek ne becsusszant volna, nem egynek 1 éjszakás kalandból. Egy rémlik, aki tudatosan tervezte, bár ő is úgy, hogy összejött a pasival, és 5 hónap után már kitalálta, hogy szülni fog, mert az egyetemen megbukott, a munkahelyére sem volt kedve bejárni (ezt így megmondta).

Az a durva, hogy ez a becsúszott gyerek dolog még 30 alatt is magasabb százalékú az ismeretségi körömben, mint a tudatosan tervezett, ami azért már gáz. (Ahogy az is, hogy aki meg akar, az évekig kínlódik érte, mint mi is a férjemmel)

Ezek után nem megdöbbentő, hogy azt a pár felelősségteljesen, nem a semmire szülő, tudatosan tervező fiatal kismamát ezekkel azonosítják.

De azt sem kell leszólni, akinek becsúszik, hát megesik. Nem a fogantatás körülményei miatt kell ítélkezni, hanem ahogy áll az egészhez. Meg hogy milyen anyuka lesz.

"7# attol meg sok ilyen fiatal van, akinek nem becsuszott. Ismerosiem kozt csak perpillanat aki most szult vagy most terhes, az 2 20èves, 3 22èves,1 21èves. Es mindegyik falubeli.:) ^^"

Nyugodtan idézz a hozzászólásomból: pontosan hol állítottam az ellenkezőjét? Elárulom: sehol. Nyilván van, aki tudatosan szül 23 alatt, de többségében nem ezt látom, ennyit állítottam, nem többet.