20-23 éves kismamák! Hogyan élitek meg a "túl korai, biztos felcsináltak" jelzőket? Csináltok közben tanfolyamot, egyetemet? Terveztétek a babát? Körülmények nektek is rendben vannak? Mik a terveitek baba után?

Szia:) én 22 éves vagyok, két hónapja szültem és semmi negatívat nem tudok írni ezzel kapcsolatban. Mindenki maximálisan segítőkész és kedves volt,az orvosom (mondjuk magánrendelő volt), de a kórházban is a vérvételen,az ultrahangokon, a 4d-s babamozin és a bababoltokbanis mindenki nagyon kedves volt, semmi negatívat nem kaptam pedig még fiatalabbnak is nézek ki a koromnál. Egyedül a védőnő csodálkozott el amikor megtudta hogy még egyetemre járok, de amikor mondtam hogy a mióta vagyok együtt a párommal, meg hogy rendes állása van,van tartalékunk is akkor már itt sem számított a korom.

Persze rosszindulatú, ítélkező emberekbe bármikor belefuthatsz, de ezeket nem kell felvenni. Ha úgy érzed készen állsz rá,akkor hajrà és ne mások véleményére adj,azokat engedd el a füled mellett!

Nekünk nem volt tervezett a kislányom,felelőtlen voltam a tabival az egyik hónapban, de teljes szívemből tudom mondani hogy a legjobb dolog ami történhetett az életemben az hogy Ő létezik.

egy 8 és fél hetes kislány anyukája

22 éves vagyok, senki nem szólt meg. Én már dolgozom. Mostanra persze már táppénzen vagyok :) Szeptember óta házasok vagyunk a férjemmel (Ő 29 éves), igaz azt előbb terveztük, mint a babót! Külön lakunk már fél éve és előtte is együtt laktunk.

36 hkm

22 éves vagyok, de a magasságom és alkatom miatt 14-től még senki nem nézett többnek. Megszólni még senki nem szólt meg, de látom az emberek arcán, a döbbentséget, és undort. Férjemmel nyáron házasodtunk össze, de már közel 4 és fél éve együtt vagyunk. A babát terveztük, de "nem hittem benne" majd tavasszal bekerültem a kórházba 2 hónapra mivel hétvégére haza engedtek így valószínűleg akkor eshettem teherbe, de erre nem számítottam akkor. Amikor 2 hónapos terhes voltam akkor derült ki. Nagyon meg lepődtem nem is tudtam, hogy mi tévő legyek hiszen kórházban feküdtem. És közben az is kiderült, hogy lisztérzékeny vagyok. Eleinte én örültem is meg nem is, de a párom annyira örült neki és az anyukám is, hogy minden kételyem tova szállt. A kórházat azzal az indokkal elhagytam, hogy szeretnék a terhességemre figyelni, és a terápiát majd befejezem, ha lesz rá időm szülés után. Egyébként a férjem dolgozik, pont most veszünk meg egy szép kertes házat abban a faluban ahol az ő, és az én szüleim is laknak. Így segítségem lesz bőven.

33 hkm. :)