Van itt valaki aki úgy lett terhes hogy az apa nem akarta?

Akkor mi lenne ha összepakolnál és keresnél más birkát, aki majd lehet melletted tenyészállat?

Vagy arra jó a birkája, hogy teherbe ejtsen, hogy te babázhass? Gondolom a pénze is jó.

Javaslom keress valakit aki megdug, terhes leszel kész. Neked úgyis csak a gyerek fontos. Utóbbihoz is gratulálok, ritka nyomorék életed lehet.

Te hülye vagy!

Csak neked legyen jó minden. Csak a te akaratod kegyen meg?

Nem tud döntést hozni? Hogy ne tudna nem akar még egy gyereket és kész.

Kedves kérdezö én pont így voltam, csak gyerek nélkül.

A volt férjemmel pont ezért házasodtam. Egész gyerekkoromba azt hallottam, hogy rossz a természetem, senkinek nem kellek, olyan leszek mint a nagynénéim akik nem házasodtak meg soha... Majd jött egy ilyen langyos víz ember és hozzá mentem. Èn irányítottam, én csináltam mindent. Habár egy szerintem iszonyat inteligens férfi volt az ex de arra nem volt hajlandó, hogy leérettségizzen, mert minek az neki. Hiába volt jó a munkájában a legalsó szinten maradt mindenben. Neki a panellakás volt a fö célja, leginkább úgy hogy ott is én takarítsak, fözzek, szüljek gyereket és persze jól mutat, hogy karriert építek.

De ugye az önbizalmam férfiak terén a béka feneke alatt volt.

Aztán bekerültem egy multi céghez. Ott azt vettem észre, hogy a férfiak megállás nélkül udvarolnak. Több randit is kérnek(persze házas voltam). Mivel több idegen nyelven beszéltem, a külföldi kollágék(nagyrésze férfi) mindig körbe vett, és minden nagy fönök vagy külföldi kolléga partijára meghívtak.

Akkor már tudtam, hogy a volt férjem messze menöleg nincsen ezen a szinten. Ès bejövök totál normál férfiaknak is, akik nem csak háziasszonynak néznek, hanem nönek. Ès akkor jött a nagy Ö. Kb elsö látasra szerelem. Válás. Most már 12 éve vagyunk együtt családdal, és még mindig meg van a szerelem.

De persze a válás nagyon nehéz volt, de a cégnél a sok férfi közelsége normális hozzá állása(annélkül, hogy bárkivel is randiztam volna), annyira önbizlamat adott, hogy ha a nagy Övel nem jött volna össze akkor is elváltam volna már.

Szerintem ne akarj még egy gyereket. Ha elválsz még rosszabb lesz neked, még nehezbb lesz a gyerekek miatt.

Pont arra gondoltam, hogy iszonyta jó, hogy nem született az exel gyerek mert minden mozdulatnál jóváhagyás kellene a gyerek miatt. ìgy meg nincsen kötöttségem az exhez. Már kb 10 éve nem is láttam.

Még csak 1 éves a lányod. Van még rengeteg időd. Én biztos nem erőltetnék rá olyat, amit nem akar, de leülnék vele beszélni.

Először is mondd el neki téged mi zavar benne, aztán mondd el neki, hogy te nagyon vágysz még egy gyerekre. Kérdezd meg tőle, és hallgasd végig, hogy ő miért nem szeretne többet, hiszen a lányotokat is úgy szereti.

Aztán, ha ezt megbeszéltétek, kezdjétek el rendbehozni a kapcsolatotokat. Mondd el neked mi esne jól, minek örülnél, mitől lángolna fel újra a szerelem. Pl lepjen meg néha egy csokor virággal, vagy vigyen el néha étterembe kettesben, vagy csak nézzétek meg egy filmet összebújva.

Ha ezekre nem hajlandó, esetleg nem foglalkozik az igényeiddel, akkor nem a kistesón kellene gondolkozni, hanem a váláson.

Válj el, és szülj olyan embernek aki veled is foglalkozik, nem csak a gyerekkel. Fiatal vagy ahhoz, hogy elcseszd az életed, most 30 évesen 1 gyerekkel könnyebb lesz új párt találni, akinek szülhetsz saját gyereket, ha vágyik rá, mint 45 évesen 2 gyerekkel, amikor már csak olyan pasit találsz, aki steril vagy egyáltalán nem akar gyereket. De az meg a te gyerekeidet se fogja elfogadni.

"Sajnalom, egyszerűen nekem nem jött össze a szerelem. Amikor vele osszejottem, úgy gondoltam, bármi lesz, nekem család, gyerek kell mindenáron."

Ez nagyon érdekes, én még soha nem találkoztam olyan emberrel, aki ezt ilyen őszintén felvállalta volna. Pedig van egy pár ismerős, sőt, közeli rokon is, akiről sejthető, hogy "kétségbeesésében" ment hozzá a megfelelő "példányhoz", aki igazából csak fedeztetéshez kellett. De még egyiküktől sem hallottam ezt így kimondva.

Hát, kérdező, te legalább bevallod. De valójában szerintem mi itt nem nagyon tudunk neked mit mondani. Én is hozzámentem huszonévesen ahhoz az emberhez, aki hajlandó volt megkérni a kezem, mert azt hittem, muszáj. Szerelem nélkül. Keservesen megbántam, gyerekkel egyáltalán nem is próbálkoztunk. Elváltunk. Szóval én nagyon távol vagyok attól, ahogy te élsz, így beledumálni nem szeretnék, csak annyit szerettem volna neked visszajelezni, hogy sokkal korrektebbnek tartom azt, ahogy te bevallod ezt, mint azt, ahogy az ismerőseim élnek, akik ugyanilyen móódon házasodtak, de mindenkinek azt vetítik, hogy mekkora a szerelem.

A férjed is tudja amúgy, hogy csak fedeztetni kell? Vagy ő azt hiszi, hogy ő a nagy Ő?

Sosem értettem ezt a felfogást. Én nem gyereket akarok, hanem a szerelmemtől, a szerelem beteljesedéseként szeretnék gyereket. Ha nem jött volna össze a szerelem, gyereket sem akartam volna.

Valószínűleg ez onnan is jön, hogy az én szüleim nem szerették igazán egymást, amire már gyerekként rájöttem. Már 10 évesen azon gondolkodtam, jobb lenne, ha elválnának, ami azért szerintem szomorú.

A tudta nélkül akarsz teherbe esni, nem is akarsz vele élni, hátráltat is a dolgaidban... Mondd már el, mi a fenének akarsz még egy gyereket tőle? Tényleg nem vagy normális. Szégyelld magad!

Jobb is lenne a férjednek, ha elhagynád.

Ha ennyire elégedetlen vagy a ferjeddel, akkor miért nem hagyod el, keresel új párt és attól vallalsz gyereket?(ha ő is akarja)

Persze, hogy nincs szerencséd a pasikkal, ha esélyt sem adsz egynek sem, hanem a szarban lubickolsz a férjed mellett.