Ismertek a környezetetekben pozitív példákat?

Nagyon sajnálom, mélyen együttérzek. Okos dolog, hogy terápiára jársz.

Én nem a saját gyermekemet, hanem a testvéreimet vesztettem el, ikrek voltak, 29. héten sürgősségi császár kellett, mert nem volt elég a magzatvíz. Sajnos nem élte túl egyikük sem. Alapvetően orvosi műhiba volt, mert utólag megállapították, hogy anyát veszélyeztetett terhesnek kellett volna nyilvánítani és feküdnie kellett volna a szülésig. A szüleim azonban összeomlottak, anya magát vádolta, ő is járt terápiára, képtelenek lettek volna elkezdeni ezen pereskedni még, ott voltam én is az öcsémmel.

Ők úgy döntöttek, hogy nem feledkeznek gyászba, és egy évre rá már megvolt a húgom. Jelentem, három hete doktorált :D

Elhiszem, hogy piszok nehéz. Nekem annyian mondták, hogy de hát így sokkal könnyebb a gyász, hiszen nincsenek közös emlékek meg semmi, ami összekötne (én igazából nem is láttam őket, csak uh-n). Azt nem értik meg, hogy pont emiatt volt nagyon nehéz. Máshogy nehéz. Éppen azt a legnehezebb feldolgozni, hogy nem voltak közös emlékek - mert nem lehettek. Te azt írod, majdnem anyuka vagy. Én ezt nem így látom. Te igenis anyuka vagy. Már most. Rövid volt, de igaz volt, és most is igaz, és mindig igaz lesz. Jön majd kistesó, akivel nem lesz semmi hasonló gond, és egészségesen fog megszületni, ugyanakkor neki mindig lesz nagytesója, aki vigyáz rá. Mi az ikrek 18. szülinapján nagy kerti partit tartottunk, torta is volt, és szuper hangulat. Nem sírunk már, de ők akkor is örökre a család részei lesznek.

Az életed sokkal-sokkal értékesebb annál, mint hogy eldobd. Ahogy te is írod, és én is erőt tudok ebből meríteni, úgyhogy köszönöm: ez nem történhet meg még egyszer. Nagyon jó egészséget és sok erőt neked. Nagyon nehéz lehet, hogy a nővéredéknek most lett kisbabájuk, és egészséges, de hidd el, ti vagytok a következők.