Ebben a helyzetben mi a jó döntés?

Mivel azt írtad kérdező, hogy a férjed szinte téged hibáztat, ezért sajnos szinte biztosra veszem, hogy meg fog romlani a házasságotok. :( Ha együtt is maradtok és bárhogy is döntesz a babát illetőleg, örökre nyomot hagy bennetek és ha úgy adódik veszekedés közben a fejedhez vágja majd.

Tiszta szívből kívánom, hogy ne így legyen és a lehető legjobb döntést tudd meghozni!

Nehéz helyzet...

Azzal, hogy a férjed rádbízza a döntést szerintem semmi baj nincs. Végülis a te tested, és anyaként nyilván te veszed ki a nagyobb részed a gyereknevelésből ezért neked kell tudnod, hogy vállalod e. Persze a véleményét attól elmondhatná, de az alapján, hogy a kérdésben azt írtad inkább megtartaná gondolom el is mondta. Azok akik azon vannak felháborodva, hogy a férjed "rád hárítja a döntést" ők nyilván ha azt írtad volna, hogy a férjed meg akarja tartani/nem akarja megtartani azon akadnának fenn..

Ha érzelmileg labilis vagy akkor az abortusz jobban megviselne mint az, hogy lesz egy kicsi babád akit egészen biztosan imádni fogsz 😊

Nem tudom hány hetes vagy, de ha van még időd akkor ne siesd el a döntést.

Ne törődj senki véleményével csak saját magaddal és a férjeddel! Tedd azt amit jónak látsz.

#34: ne haragudj, az egy dolog hogy a nő testében fejlődik a gyerek, de ő nem egyedülálló anya, hanem családot alapítottak a férjével. Hagy ne egyedül a nő döntése legyen már egy ekkora horderejű dolog. Ezzel a férj a felelősség alól is kivonja magát, pedig egy életközösségben élnek, ennek közös döntésnek kell lennie.

A felelősség, a döntés súlya és következménye mind-mind a feleségre hárul -- nehogy már ez legyen a normális hozzáállás egy férjtől.

Nincs igazad.

Lehet, hogy nincs igazam. Nem kell egyetértenünk. Én úgy gondolom ha férj azt mondja, hogy mellette áll és elfogadja akárhogy dönt az korrekt.

Biztos vagyok benne ha a kérdező azt írta volna, hogy a férje meg akarja tartani a babát (vagy nem) akkor olyan válaszok jöttek volna, hogy nehogy már ezt ő döntse el.

Ez az én véleményem. De persze lehet, hogy rosszul látom és nincs igazam. ☺

" Tudod milyen amikor benned növekszik, a pillanat amikor világra jön. Én ezért nem tudnám elvetetni a helyedben."

Én meg pont ezért vetetném el.

Mert tudom, mennyi idő, energia és figyelem kell egy gyereknek. És ha a másik 2 rovására menne a 3., illetve az idegeimre, akkor nem vállalnám.

Óriási felelősség, amit nem lehet visszacsinálni. Ha most 2 gyerekkel kiegyensúlyozott a család, elboldogultok, viszont 3-mal már küszködős lenne, akkor nem szabad bevállalni. Mert nincs visszaút. Nem lehet visszacsinálni, ha megszületik. És akkor 4 ember alkalmazkodjon, és mondjon le bármiről, az az 5.-nek sem jó, ha azt érzi, "felesleges" csak azért lett, mert "ha már becsúszott nem vetetem el"...

Mindenképpen a kettőtök döntése legyen.

Mondd meg a férjednek, hogy persze, az utolsó szó a tied, mert a te testedről van szó, de mivel ő az apja, ezért neki is igencsak köze van a dologhoz. Szeretnéd hallani az érveit. Illetve ha megtartanád, és pl idegileg kimerülnél, átvállalna- e bármit tőled? Elvinné-e a 3 gyereket, hogy kicsit pihenni tudj...stb

Ma 12:16 olvasgass más témát, a hülyeségeket fejezd be!

Az még nem gyerek, csak egy embrió, még csak nem is magzat.Olvasgass biológiai oldalakat azt javaslom.

Kérdező, ha tényleg úgy érzed, hogy mind anyagilag, mind idegileg és érzelmileg sok lenne neked a harmadik gyerek, akkor vetesd el, de ez a ti kettőtök döntése, nem az itteni kretén magzatvédők térítési kísérletei döntenek.

34 éves vagyok (leszek holnap:)), ha terhes maradnék, gondolkodás nélkül elvetetném, bár anyagi akadálya végképp nem lenne egy gyermeknek.

Van egy lassan 10 éves lànyom, màr nem akarom újra lekötni magam.

Egyre több a szabadidőnk, ha suliban van mi pedig mindketten itthon, miénk a ház minden szeglete, az udvar :)

Na én ezt mégegyszer már nem adnám fel.

Most pl nyaralni ment unokatesómmal, mi tudunk csak egymásra figyelni. Ha most itt lenne egy baba/kisgyerek, akkor ez sztornó.

Te érzed, hogy neked belefér-e még az életedbe egy harmadik gyerek.Ha nem, akkor nem.

(egyébként volt màr abortuszom, nem lettem tőle lelkisérült)

Kitartást kívánok, hozd meg számotokra a legjobb döntést!