Mit tennetek? Kavarog minden es nem tudom mi legyen?

Nagyon erős és bátor vagy. A lehető legjobbat kívánok számotokra!

Egy két gyerekes anyuka

Kívülállóként azt mondom elvetetném, inkább most emgedném el, mint akár 12, 9-10 éves korában. Es ez magam miatt is. Sokkal nagyobb szenvedés lenne.

De talán a helyedben, a 25. héten, amikor rugdos, nem tudnám elvenni az esélyt tőle. Azt hiszem.

Kívánom, hogy a legjobb döntést hozzátok meg. Majd ha úgy látod jónak, jelentkezz!

Mindenképp írj majd ide, hogy mi van veletek, nagyon-nagyon drukkolok, hogy minden rendben legyen.

Egyébként nem hiszem, hogy az abortusz lenne a jó megoldás, akkor sem ha beteg. Egyrészt, mert lehet, hogy műtét után teljesen normális élete lenne, másrészt meg ha rövid ideig van veletek, akkor is a része már az életeteknek. A 25. hét nagyon sok, itt már rendesen érez mindent. Nézd meg ezt a videót, egy 24. hétre született baba van benne (happ end lesz, nyugi.) Elképesztően tudnak küzdeni, bármilyen picikék is

https://www.youtube.com/watch?v=RBKdc7ETCv8

Ezt a pár cikket azért kerestem meg neked, hogy jussanak eszedbe, ha úgy érzed, hogy nagyon nehéz. Remélem kiderül, hogy a babád egészséges, ha pedig mégsem, akkor majd meggyógyul és az ő története is egy ilyen csodababás cikkben fog megjelenni <3

[link]

[link]

[link]

Szia!

Olyan ember véleményét (is) szeretted volna hallani, aki abban a cipőben járt, mint te. Nos, a többi válaszolóval ellentétben velem ugyanez megtörtént, mint veled, így szívesen elmesélem az én történetemet.

Előre bocsátom, hogy sem le-, sem rábeszélni nem akarlak semmire (nem is tehetném), és tanácsot sem fogok neked adni, mert ebben a kérdésben Neked (ill. nektek, a pároddal) kell döntened.

Nálam 2017. júliusábn derült ki, hogy a kislányomnak hypoplasias jobb szívfél szindrómája van. (Apró kitérő: a neten is mindenhol hypoplasias bal szívfél szindrómának írják, ám az én papíromon hypoplasias jobb szívfél van megnevezve.)

Szóval a 19. heti genetikai ultrahangon fedezte fel a szonográfus a fejlődési rendellenességet; őt követte aznap délután egy gyermekkardiológus, majd másnap egy genetikus is. Mindhárman ugyanazt a diagnózist mondták. Abortuszt (vetélés indukciót) persze nem javasolhattak, hiszen nem tisztjük, de elmondták a kilátásokat. Egy dolog biztos: ha nincs jól kifejlődve az a szív, akkor azt nem lehet félrenézni. Főleg nem ennyi idős terhességnél.

Azt hittem, hogy a szívem szakad meg, de némi mérlegelés után úgy döntöttünk a férjemmel, hogy elengedjük. Részemről hatalmas önzőségnek tartottam volna, ha úgy döntök, megtartom, lesz, ami lesz. (Ezzel - még egyszer hangsúlyozom(!)- nem téged akarlak bántani; a saját tapasztalatomat és a véleményemet írom le.) Nem bírtam volna ki, hogy megszülöm, aztán úgysem élhet teljes életet, műtét ide vagy oda. (Már ha egyáltalán megszületik, és a műtét(ek)et is túléli. Van a családunkban gondozásra szoruló ember; nem állt szándékomban ezt újra átélni, ezúttal a saját gyermekemmel.)

Éppen a 20. hetet töltöttem, amikor megindították a vetélést, és bizony az én kisbabám is rugdosott már akkor.

Azóta sem felejtem sem őt, sem azt a napot. Egy babát elveszteni olyan fájdalom, amivel meg lehet tanulni együtt élni, de feledni nem lehet soha. Mégis úgy érzem, hogy jól döntöttem, mert inkább szenvedjek én, mint őt ítéljem egy olyan életre, ami igenis nem emberhez méltó. Az 1% meg édeskevés ahhoz, hogy a gyerekem életével rizikózzak.

Pár napja olvastam a kérdésedet, és gondolkoztam, írjak-e. Végül a te kérdésed vezetett oda, hogy sok-sok év után újra regisztráltam ide a gyakorira.

Nehezen beszélek a történtekről a mai napig, pedig azóta már született egy egészséges kisfiam, és persze az ő ellátása is korlátozza a net előtt tölthető idő mennyiségét. :-)

Annyit mondanék még, hogy sokat olvastam a témában a történtek után, és sok helyen írják, hogy bizony nem kevés esetben ezt a betegséget észre sem veszik, csak születés után. Amúgy amikor a kisfiamat vártam, voltunk a Czeizel Intézetben Prof. Hajdú Júliánál magzati szívultrahangon, és ő is mondta, hogy már csupán amiatt szerencsénk van, hogy észrevették ezt a betegséget a terhesség alatt.

Esetleg érdemes lenne időpontot kérni hozzá, mert ő az ország (egyik) legjobb gyermekkardiológusa és szívultrahang specialistája.

Ha szeretnél beszélgetni, írj nyugodtan, én meg válaszolok amint a kisfiam engedi. :-)