A párommal feltételesen beszéltünk abortuszról. Ez komoly ellentét lehet köztünk?

“Lehet szépíteni, hogy a nem kívánt gyereket "elvetetjük", a szenvedő állatot "elaltatjuk", holott ez eufemizmus a javából; megöljük, abban a hitben, hogy könnyebb lesz így valakinek.”

Na azért na... egy önmagában életképtelen sejtcsomóról van szó, azért erre ne használjuk már a “megöljük” szót... számomra pl pont ez az “eufemizmus”; élő, önálló, tudattal rendelkező lényként tekinteni egy zigótára. Ennél már csak az a rosszabb, amikor belemagyarázzák, hogy az a zigóta mennyire szeret téged, mennyire meg akar születni mindenáron, a xar kapcsolatba/xar házasságba/nincstelenségbe/éhezésbe/stb-stb... hagyjuk már!

Am - mint írtam is - nem támogatom az abortuszt “fogamzásgátlási” módszerként, ugyanakkor ha tényleg felelősségteljes, megfelelő védekezés mellett “csúszik be” (az esetek max. 10%-ában), akkor igenis egy utolsó lehetőségként, mentsvárként tekintek rá.

“A párom másképp gondolkodik az abortuszról, mint én és ezt mindketten tiszteletben tartjuk/tartottuk, nem kezdtem el azon filózni vele, hogy mi lenne, ha becsúszna, mert tettem érte.” - Ennyi. Pontosan ez a lényeg; ha nem akarunk “becsúszott” (muhhahha) gyereket, akkor normálisan védekezünk.

“Más szóval: amikor még nem akartunk gyereket, védekeztünk, amikor akartunk, előre megbeszéltük havi/napi lebontásban és össze is jött.” - Ennyi.

*csinálna már föl valaki....

*lépnék le mellőle....

(csak javítottam h érthető legyen)