Abortusz ellenesek! Elolvasnátok ezt a cikket?

Bár,a kérdést erősen provokatívnak gondolom, azért válaszolok.Legalább lesz kit lepontozni, ahogy elnézem még úgysincs kit:)

Ugye tudod,hogy ezek a kiskamasz,kamasz gyerekek nem úgy születnek?Hogy a kötődési zavaruk és a mentális problémáik nagy része pont azért jön létre, mert nincs elsődleges gondozójuk?Mert a legfontosabb éveiket különböző csecsemő-és gyermekotthonba dobálva töltik? Mert nem voltak örökbe adhatók akkor,amikor még boldogan örökbe fogadták volna őket?

Tehát a kérdésed nem releváns. Akikre utalsz, pont azt mondják, hogy "adja örökbe".

"Nem az abortusz híve vagyok, hanem a védekezésé, és azé hogy a nők eldönthessék bevállalják-e a szülést."

Ezt fölösleges volt leírnod. Ha ez minden esetben így lenne, akkor a kérdésed eleve nem születhetett volna meg. Akkor van miről beszélni, ha a védekezés nem történt meg.

Nehéz úgy érvelni, hogy a legdöntőb tudományos alapokon álló érvet eleve kizárod. A magzat természetesen genetikailag 100%-ban ember, amely ténnyel szembemenni tudománytalan, ezért nem VALÓS (ahogy írod) megközelítés.

Ha csak valaki nem lát a jövőbe, nem állíthatja, hogy minden elcs.szett gyerekkor automatikusan ugyanolyan felnőttkort von maga után. A nehéz sorsú gyerekekből vált felnőttek elenyésző kisebbsége vallja, érti értéktelennek az életét végül. Az abortusz nem a szenvedést iktatja ki, hanem az életet, ez a baj.

Én 3 örökbefogadott embert ismerek.

Egyik az osztálytársam volt, cigány. "Apukájával" élt, mert az "anyukája" pár éves korában meghalt.

Másik ismerősöm rokona fogadott örökbe egy csecsemőt. Most boldog okos kamaszfiú.

Harmadik egy rokon, akinek végül született saját gyerekei is. Felnőtt családos ember lett belőle.

Mind a három "szerencsés". Ilyenkor nehéz azt mondani, hogy abortálni kellett volna őket. Sose lehet tudni, de ha nem születnek meg, esélyük sincs a boldog élethez.

Hozzáteszem, ha nem pozitív példa lenne előttem, akkor másképpen látnám.

"nők eldönthessék bevállalják-e a szülést"

Azt kéne az emberekben jobban tudatosítani, hogy aki szexel az bizony teherbe eshet bármennyire is védekezik, ezzel a tudattal kéne a szexelést is bevállalni..

Olyan ártatlanul tudják közölni ilyenkor a nők, hogy hát nem szerettek volna még gyereket..

Nem hárítani kell a felelősséget, hanem tudomásul venni, hogy miből lesz a kisbaba, és nem mereszteni a szemet a terhességi tesztre ha mégis pozitív lesz, és tenni az ártatlant meg a szerencsétlent.

Nekem van egy ismerősöm akik fogadtak örökbe kisbabát és nagyon szépen foglalkoznak vele.

Na de ami nagyon szomorú, hogy van gyerekem, és tudom milyen az amikor az ember végig izgul terhesség alatt hogy egészséges legyen, más meg legtöbbször a rossz körülményekre hivatkozva maga dönti el, hogy véget vet a babája életének. Egy egészséges baba egy kincs!! Ezt főleg azok tudják, akik évekig próbálkoznak és nem sikerül összehozni, vagy azok akik beteg gyereket szülnek. Meg persze ebből húz hasznot a lombik iparág is. Egy jól működő rendszerben ott kéne lenni az ilyen kismamák mögött és támogatni őket abban, hogy végig vigyék amit elkezdtek legalább a szülésig, és megszervezni az örökbe fogadást.

Az lenne a jó, ha jobban meg lenne szervezve az egész, mert rengeteg olyan pár van akinek meg már nem jön össze a baba, és nagyon szeretnének. Nehezen hiszem el, hogy olyan gyakran előfordulna olyan párokkal, akik évek óta próbálkoznak, hogy aztán lepasszolnák a fogadott babát mégis gyermekotthonba. Abból meg hogy az egész rendszer rosszul van megszervezve nem azt a következtetést kéne levonni, hogy akkor a kétségbeesett nőket akik ilyen döntés előtt állnak inkább a baba elvetetésére biztassuk... Egy egészséges baba méhből darabokban történő eltávolítása sem egy rózsaszín cukormázzal borított valami. Na de akkor "valós érvek", miért kéne a témával inkább abortusz ellenes módon foglalkozni: Magyarország népessége csökken így is és mint írtam ha jobban meg lenne szervezve lenne ki felnevelje ezeket a gyerekeket. A nők 70%a (!!!) megbánja utólag az abortuszt és sokaknak maradandó lelki sérülést okoz.

Na, azért nem kéne hasraütésszerűen tippelgetni összevissza, miszerint a túlnyomó többség (70% ???) megbánja az abortuszt, mert ez szimplán nem igaz! Jó néhány abortuszossal volt dolgom életem során, munkámból kifolyólag, továbbá baráti körben is van 2 nő, rokonságban pedig 1, akinek abortusza volt és egyik sem bánta meg egy percig sem! Sőt azt mondták, ma sem döntetnének másképp. Az ember alaposan megfontoltan hoz meg egy ilyen döntést, jól átgondolva cselekszik a számára legjobb módon és azért maradjunk már annyiban, h az emberek a JÓ döntéseiket nem bánják meg!

Egyébként szerintem nem újdonság, hogy mindenki tisztában van azzal, hogyan készül a gyerek, szexel, ámde nehogy már csak akkor szexelhessen az ember, ha képes/hajlandó bevállalni egy esetleg nem kívánt terhességet! Hadd döntse már el mindenki maga, hogy mit kezd az életével. Az emberek többsége véletlen sem gyerekcsinálás céljából szexel, hanem az élvezet miatt... Azt kéne jobban tudatosítani, hogy védekezni kell! De igen emberek vagyunk, hibázunk és néha elég egyetlen hiba is és már megvan a baj. Nem gondolnám, hogy ezeket a nőket úgy kéne büntetni, h akarata ellenére szülésre kényszerítjük...

Az olyan csalàdokban, (?) ahol már több gyermeket kiemeltek a nyomorúsàgos körülmények miatt, a bàntàlmazàs, szexuàlis molesztàlàs miatt, 3 terhesség utàn el kéne őket kötni.

Bizony van egy rétege a tàrsadalomnak, ahova egy gyerek sem kellene, nemhogy több.Ezek az emberek nem hasznosak a tàrsadalomnak, de sajnos a gyerekük sem lesz az, mert ép eszű ember innen nem fog örökbefogadni.Tudjuk ugye, most azt szeretnék, ha gyarapodna a magyar, de nyilvàn nem egy bizonyos rétegre gondolnak, hanem azokra az emberekre, akik alkalmasak is szülőnek, minden téren.Na, ők nem azok, én semmi kivetnivalót nem talàlnék abban, ha a nőket elkötnék, a férfiakat sterilizàltatnàk.

Szerintem amúgy sem olyan nagy az örökbefogadàsi kedv itthon, ugyanis aki akar, kisbabàt szeretne, azt meg szinte lehetetlen, mivel ha a szülő nem mond le a gyerekről, nem adható örökbe.

Abortusz: Én azt mondom, aki eleve tudja, hogy képtelen lesz felnevelni, igenis vetesse el.

Üdv: màr abortuszon àtesett, 34 éves édesanya

Sajnos tény, hogy jelenleg többen az örökbefogadni vágyó szülőjelölt, mint az örökbeadható gyerek. Az is, hogy hogy az állami gondozásban (intézetben, nevelőszülőnél) élő gyerekek csak nagyon kis százaléka örökbefogadható.

Ha valakit nem fogadnak örökbe, annak vagy az az oka, hogy nem mond le róla a nő, aki megszülte, vagy a hivatalok húzzák az időt, vagy olyan súlyosan beteg/sérült/viselkedészavaros gyerekről van szó, hogy képtelenség lenne beilleszkednie bármilyen családba. De 12 éves korig, ha nagyjából egészséges egy gyerek, biztosan találnak neki örökbefogadó szülőt, ha máshol nem, akkor külföldön.

Ha az intézetben, vagy rossz családi körülmények között felnőtt gyerekek megkapnák a megfelelő tudást, anyagi és pszichológiai segítséget, támogatást akkor akár egy boldog, sikeres felnőtt életre is esélyük nyílhatna.

Ezért én nem a gyerek oldaláról, hanem inkább a terhes nő oldaláról közelíteném meg az örökbefogadás kontra abortusz kérdését.

A terhesség, szülés mindenképpen nagyobb egészségügyi kockázattal jár a nőre nézve, mint az abortusz, nem beszélve arról, hogy pszichológiailag is megterhelőbb, lezártalanabb marad a történet, így a feldolgozás, továbblépés is nehezebb (könnyebb egy "nem érző sejtcsomót" kikapartatni, mint egy érző, lélegző kisbabát odaadni valakinek, főleg, hogy a fránya hormonok is teszik a dolgukat). Ráadásul a környezet is sokkal inkább elítéli azt, aki örökbeadja a gyereket, mint azt, aki elveteti, ráadásul az utóbbit diszkréten, titokban lehet intézni, az előbbit sokkal nehezebb, problémásabb (nem feltétlenül lehet a munkából, a családból "eltűnni" hónapokra, nem is beszélve a kieső bevételről).

A magam részéről mindenképpen az örökbefogadás mellett állok az abortusszal szemben (meg még inkább a felvilágosítás, védekezés mellett, de ha megtörtént a baj, akkor ezzel már senki nem megy semmire), viszont elfogadom, hogy erre nem lehet kényszeríteni senkit, és abszolút megértem, ha valaki másképp látja, és másképp dönt a saját testéről és a saját gyerekéről, mint ahogy én döntenék.