Abortusz-ellenesek, szerintetek egy gyerek boldogan nőhet fel egy alig fűtött lakásban, ha hetente csak 3-4 alkalommal eszik meleg ételt, és elnyűtt ruhákban jár az iskolába, ahol mindenki megalázza a szegénysége miatt?

Az abortuszellenesek ezzel nem törődnek. Szerintük az a gyerek megakar születni, és az Isten majd megsegíti.

Egyiknek sem jut eszébe felajánlani, hogy ha a szülő nem tudja biztosítani az alapvető dolgokat, majd ő segít.

Semmi felelősség nincs bennük a gyerekkel szemben.

Vannak ismerőseim, akik így nőttek fel. Pont múltkor beszélgettem a fiúval és azt mondta, hogy sosem volt depressziós, nem is érti miért kéne annak lennie. Szegények, több gyerek van és nem mindenkinek van saját ágya (értsd matrac a földön). És kiegyensúlyozottak és egészségesek, mert SZERETŐ családjuk van.

Engem itthon anyagilag nagyon támogatnak. Mondhatni, hogy szinte mindent megkapok, az átlagnál úgy gondolom normálisabb is a családom, de valahogy hiányzott a személyesebb törődés az életemből. Én folyton depressziós vagyok. Hiába költenek milliókat a taníttatásomra, hiába adnak pénzt nekem és vannak szép ruháim. Valahogy mégis én kötöttem ki pszichológusnál. A szeretethiány nagyobb probléma és erre a társadalom is rájöhetne.:(

2. válaszoló vagyok

Én sokáig abortusz ellenes voltam, de ez is kissé megváltozott bennem miután én is kerültem egy igen érdekes helyzetbe... Amikor azt hittem, hogy terhes vagyok folyton arra gondoltam, hogy nem akarom, hogy megszülessen és biztosan nem fog. Miután rájöttem, hogy nem vagyok terhes átgondoltam a viselkedésemet és a gondolataimat és utána jöttem rá, hogy életem egyik legnagyobb hibája lett volna. Pedig abban a pillanatban azt gondoltam ezt kéne tegyem...

Én ez ellen azt tettem, hogy megkértem a páromat, hogy állítsa le bennem ezt az öngerjesztő bepánikolós folyamatot és helyette nagyon támogasson, hogy ne kelljen ilyeneket gondoljak.

Remélem érthetően írtam le amire gondolok.:)

Igen vannak, akik tényleg így lesznek várandósak, de ne általánosítsunk már. Különben sem ez volt a kérdés.

Mondom egy vicces dolgot (már így utólag). A mi családunkban anyukám védekezett (fogamzásgátló) és így született a testvérem. És nem tizenévesek voltak és nem akkor tapasztalta ki melyik fogamzásgátlót kéne szednie.:D Barátnőm, aki már réges rég évek óta élt nemi életet egy férfival megtörtént a baleset, hogy észrevétlenül egy baba becsusszant nekik. Nem értik hogy, de szerencsére jól fogadták.:)

Alapvetően abortusz-ellenes vagyok, de egészen más szituáció egy tiniterhesség, egy felelőtlen pár, és egy szegény, de azért bevétellel rendelkező és egy munkanélküli pár esete.

Ha valaki szeretne babát, de legalábbis vállalja akkor is ha nem tervezte és szegénységben, de szeretetben, és minden igyekezetével neveli, akkor az annak a gyereknek nem lesz rossz. Ha olyanok az iskolatársak, hogy a szegénysége miatt megalázzák, akkor a szülőnek kell helyre tenni a gyerek értékítéletét, és megmagyarázni neki, hogy nem csak a pénz számít. Vannak szintek az anyagi létben, mindenkinek el kell dönteni mit tud vállalni.

Egy másik kérdésnél már leírtam a véleményem. Nem mindegy,hogy kinek mi a szegénység. Mert nem feltétlenül az,hogy nem ihat kakaót a gyerek. Hanem,hogy hó végén már a zsíros kenyér is majdnem,hogy luxus. Hogy 16 foknál nincs több télen a lakásban, hogy a suli büfében soha nem tud egy nyamvadt fánkot megvenni, hogy kamaszként is más, levetett ruháiban kell járnia, mert új ruha 5 évente,ha jut.

Nekem így nőtt fel az egyik legjobb barátom. És nem, nem volt boldog! Rengeteg sírt, ahogy a szülei is, mert azok mindig azt látták,hogy a gyerek "szenved"! Az apját alig ismerte, mert állandóan dolgozott,hogy ezt a minimálisat is meg tudja neki adni! Egyébként 19 évesek voltak, amikor ő becsúszott és későn vette észre az anyukája. Segítség sehonnan nem jött!