Nem egyezünk, mit tegyek?

Nem véletlen, hogy a nő dönt ebben. Az ő testéről van szó. A saját egészségét kockáztatja a terhességgel, ő esik át egy hihetetlenül fájdalmas szülésen, majd ő van otthon a gyerekkel, szoptat, oviba hordja, stb. Ha az apuka úgy dönt hogy túlzottan fárasztja a babázás, vagy nem akar többet erre költeni, esetleg a kisgyerek megviselte a kapcsolatot, csak összepakol és többet feléjük se néz. Egy anyuka ezt nem teheti meg ilyen könnyen.

Nem mondom, hogy vetessétek el vagy tartsátok meg, mert te látod a helyzeteteket kérdező. Azt mondom, hogy a nőnek sokkal nagyobb felelőssége van a gyerekvállalásban, és sokkal nagyobb kockázatot vállal. Tehát te gondold át és te dönts, mert a következményeit is te fogod viselni.

Enneka kapcsolatnak így iy úgy is vége. Ha elveteted a magzatot, a fiú fog elhagyni, ha megszülöd, te nem fogod megbocsátani, hogy "kényszerített". Sajnos ezt a gyermek is érezni fogja.

Kérdezd meg a leendő apát, fölneveli-e nélküled a kicsit. Ha igen, tegyen apasági nyilatkozatot. Te a szülés után lemondasz a gyermekről, és agyő! Bár félő, hogy gyerektartást így is kell fizetned...

Ha egyedül ő sem vállalja, fontoljátok meg az örökbeadást. Ha a nyílt eljárást választjátok, a baba egy napot sen tölt intézetben, a kórházból egyenesen haza mehet. Előre megismerkedhettek a befogadó szülőkkel, ha nem szimpatikusak, mást is választhattok, és rendszeresen hírt kaphattok a gyerekről egy közvetítőn keresztül. (Persze csak annyit, hogy él, rendben van.) Keressétek a Gólyahír vagy a Bölcső alapítványt!

Na ebbe pont a szüleinek van a legkevesebb beleszólni valójuk! Kivéve persze, ha a kérdező az ő nyakukra és pénzükre akarna szülni, mert abba nyilván lenne beleszólásuk, nem is kevés.

16-os te az érzelmi zsarolós baromságaid helyett tanulj inkább egy kis biológiát, ugyanis a kérdezőnek NINCS gyereke, a szüleinek pedig NINCS unokája!!! Minek zagyválsz össze minden hülyeséget? Az az embrió nem, hogy beszélni, de még csak levegőt venni sem képes a nő méhén kívül, nincs tudata, nem fogja fel mi történik vele, tehát innentől kezdve az egész mondandódnak nincs semmi értelme.

Lehet számodra felfoghatatlan, de nem mindenkinek okoz örömet egy gyerek és teszi széppé az életét!

És nem utolsósorban a kérdezőnek is csak egy élete van, egy már kialakított, megszokott élete, amit nem kötelessége feladnia, ha ő egyszer nem akarja. Ja nem mellesleg elég nevetséges, hogy valakit úgy biztatnak egyesek szülésre, hogy nincs meg a megfelelő háttere hozzá, nincs pénz felnevelni, de azért szülje csak meg, majd csal lesz valahogy.....

Ott kezdődnek a problémák, hogy a párod nem a te érdekeidrt nézi, hanem azt, higy "NEKI VAN RGY GYEREKE, AKIT MEG AKARSZ ÖLNI". Totális önzés, amit művel. Neki baromi könnyű, merz ha "tovább hajtja a vére" a gyerek már megvan, de a te nyakadon marad egyedül. Nulla félretett pénzzel vagy felépített egzisztencia nélkül pedig megszülni egy gyereket egy ilyen pasinak nettó butaság lenne.

Tudod, ezt mindig leírom az ilyen kérdések alá: párom imádja a gyerekeket én neg sosem akartam. Majd egyszer nagyon úgy tűnt, terhes vagyok. Akkor azt mondtam, ha az vagyok akkor sem akarom megtartani. Erre ő azt mondta, neki az a fontos, hogy én boldog legyek, és akkor legyen gyerek, ha akarom én is. Pedig nem volt igazán anyagi akadály. Végül nem voltam terhes, de azóta tudom, hogy ilyen embernek érdemes gyereket szülni -annak meg aki érzelmileg zsarol, és neki a lényeg, hogy az az ő gyereke, és márpedig megszülöd, nos szerintem ilyennek értelmes nő nem szül, pláne nem 18 évesen a semmire.

Sajnálom, hogy egy ilyen pöts-be futottál bele :(