Nem egyezünk, mit tegyek?

Kettőtöknek van gyermeke. Te nem akarod, és nehéz, ezt értem. Csakhogy megfogant, él, dobog a szíve. Ennyi. Elvetetheted, de nem egy rúd párizsiról döntesz, hogy nem baj, lesz még, most kirakom a méhemből, mert kinek kell ennyi idősen, egisztencia nélkül.

Később.

Majd akkor, ha később éppen szeretnél és összejön, majd megőrülsz, mikor meglátod a két csíkot és már úgy jársz-kelsz, mint egy királynő, mert kisbabád lesz!

Akkor lehet, hogy majd eszedbe jut ő a 3d-s ultrahangon, hogy te jó ég, hiszen akkor ez a gyerek is gyerek volt és már nem lehet visszahozni.

Tégy, amit akarsz, minden döntésed gyümölcsét te eszed meg.

Itt hármótokról döntesz, nem csak a párkapcsolatodról, nem csak a testedről, hanem valaki másról is, akit ugyan nem fogadnak el sokan, mert még embrió, van aki tagadja, hogy emberi lény lenne. Én már láttam a gyermekeimet 6 hetesen, 8 hetesen képernyőn, állítom, hogy nem csirkék vagy csigák, vagy cseresznyék! Hallottam a szívhangjukat, és nem egy macskanyávogás volt! Bárhogy is kérdező a gyermekedről döntesz, érted ezt? Nem egy darab szövetről, egy daganatról, nem egy értéktelen salakanyagról! A testedben egy kis egyszeri-megismételhetetlen dns lánccal rendelkező kicsilány vagy kisfiú kezdte el a kis életét. Én inkább elkezdenék azon gondolkodni, hogyan tudom elrendezni, hogy a lehető legtöbb dolgot beszerezzek neki, hogy legyen hol laknunk, legyen kisruhája, cipőcskéje! Nem megoldhatatlan semmi a mai világban. Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség! Egy nő képes a legnehezebb helyzetekben is otthont teremteni , ehhez kell felnőni és megerősödni. A párod ha mellettetek áll, és szereted őt...

Egy sejtcsomó és kész.

Fogadd akkor be és fizess neki mindent, ja az nem játszik?

Lelkiismeret terror? Ezt értelmezzétek és akkor kinek is szeretnék rosszat? Nem az én lelkiismeretem fog pár év múlva robbanni. Nem, nem szeretnék a kérdezőnek rosszat, pont azért írom, amit. Nekem sem könnyű, de tudom, hogy nem a gyerekeim állnak a boldogságom útjába, hanem pont értük van miért a nehézségeket vállalni. De ezt akinek nincs még gyermeke nem érti. Vagy aki belekeseredett az életbe, esetleg rákeni a gyerekére, mert úgy könnyebb.

Le kell ülni a családnak, hogy hogyan lehet megoldani a helyzetet és ki mit tud vállalni. Valamire csak lehet jutni. Aztán 2-3 év múlva el lehet kezdeni dolgozni, van bölcsi is, és lehet saját lábra állni. Én az unokámért biztosan vállalnám, hogy nálam lakjanak 2-3 évig vagy tovább is. De nem vagyunk egyformák. Nyilván ha egy fiatalnak családja lesz, nem a szülőkkel kíván lakni, de vannak átmeneti, részleges megoldások. Ezeken is lehet gondolkodni. Nem tudom nyilván befogadni a kérdezőt, de vannak lehetőségek, amin érdemes elgondolkodni. Csak akarni kell, és körbeérdeklődni. A szülők "nyakán" egy darabig lehet lenni, számomra erről is szól a család. De biztosan én vagyok maradi. Egyébként tényleg tégy kérdező amit szeretnél. Ez a kérdés nem arról szól, hogy melyik pulcsit szeretnéd felvenni. Ennél kicsit komolyabb. Erről is szól a felnőtté válás. A szexuális élet vállalása már felnőttes "játék". A következményt vállalni pedig emberibb és felemelőbb annál, mint "meg nem történtté tenni", bár ilyen nincs. Sosem lesz ugyanolyan. Sok erőt neked!

ki mit vállal?

kérlek

ketten hozták össze, nekik kell emgoldani

Aha, nem szeretnétek a kérdezőnek rosszat, de csak azért is rátukmálnátok valami olyasmit, amit NEM AKAR. Annak, hogy nincs pénze, nincs munkája, nem lenne hol lakniuk és miből nevelni a gyereket, melyik részét nem érted??!

Igen is van, amikor az abortusz a megfelelő és felelősségteljes döntés, mint most is. A kérdező nagyon helyesen nem akar a semmire szülni, sem a szülei pénzére és nyakára sem. Teljesen érthető! Nem is értem, hogy gondolják egyesek ezt a "szülj anyádék nyakára" sztorit. Tök érthet, ha a szülők nem akarnak évekig gyerekricsajt hallgatni, hisz már felneveltek egyet (vagy többet), érthető, hogy nyugalomra vágynának. Arról nem is beszélve, hogy ők kellene pénzeljék is a kérdezőéket. Azért álljon már meg a menet!

Amúgy kissé ellentétben van egymással az a 2 mondatod, hogy "Le kell ülni a családnak, hogy hogyan lehet megoldani a helyzetet és ki mit tud vállalni." és a ".....Erről is szól a felnőtté válás."

Először is, hogy jönnek ide a szülők? Nekik mégis miért kéne leülni és elmondani mit tudnak vállalni?! Nem az ő gyerekük, nem az ő dolguk megoldani a helyzetet! Egy gyerek vállalása 2 felnőtt (a nő és a férfi) döntése és feladata, nem pedig azok családjaié. Tehát nem, a felnőtté válás éppenséggel nem arról szól, hogy odaszülök anyumék nyakára. Nem kell tönkretegye az életét 18 évesen, ráér még bőven gyereket vállalni, majd akkor, amikor a körülmények is adottak hozzá!