Egyedül végigcsinálni az abortuszt?

Beszéltem az anyámmal, mondhatni "kibékültünk" (bár összeveszve nem voltunk).

Azért döntöttem így, mert a húszas éveim elején, egyetemistaként akkor sem vállalnék gyereket, ha lenne egy olyan párom, akivel amúgy tökéletesen megvagyunk és szeretjük egymást. Jelenleg egyedülálló vagyok, mert az exemmel teljesen különböztünk, ő más kultúrából, országból származik. Sosem támogatott az ötleteimben, rengeteg vitánk volt abból, mert uralkodni akart felettem, féltékenykedett, egy 2-3 órás barátnős borozgatás alatt képes volt 5-ször felhívni, meg értem jönni, hogy lássa, biztosan a barátnőimmel voltam... Ez nekem már nem hiányzott, ráadásul a kapcsolatunk vége felé rettenetesen viselkedett velem, nekem ez nem hiányzik egy életen át, hogy a gyereket pl. másik iskolába se tudjam átiratni a beleegyezése nélkül. Ott tudna szivatni, ahol csak akar. Nem akarom, hogy az életem része legyen, ennyi.

Nem tudna róla?:) Mégis hogyan, mikor vannak közös barátaink, baráti társaságunk? Vagy majd költözöm, bújkálok egész életemben?

De írtam, hogy párkapcsolatban sem tartanám meg jelenleg. Nem állok készen erre az egészre, nem tudnám egy olyan férfi gyerekét nevelni, akitől félek/tartok és akit gyűlölök.