Hogy tegyem túl magam? Soha nem fogom már elfelejteni? Valakinek tapasztalat?
18 éves voltam mikor teherbe estem a párommal akkor 4 hónapja voltunk együtt én mindig is koran szerettem volna gyereket..anyám viszont szó szerint megtiltotta hogy megtartsuk én abban az évben fejeztem be a közép iskolát a párom is tanult meg két esélyes volt hogy befejezi e abban az évben a sulit.
A párom azt mondta hogy ő támogat bárhogy is döntők anyám viszont megalázott belém rúgott ahol csak tudod olyan lelki terrort használt amivel elérte hogy jelentkezzek abortuszra mikor eljött a műtét napja az egész utat végig üvöltöttem sírtam a kórházból felhívtam anyámat hogy had menjek haza nem tudom végig csinalni de megtiltotta azt mondta ha kiteszem a lábam a kórházból hozza ne menjek többet kétségbe voltam esve féltem így megtörtént a műtét ez 3 éve volt azóta se tettem túl magam rengetegszer van rémálmom a műtétről. Sokban nehezíti a dolgot hogy csodás életem van rá 3 hónapra a párom fantasztikus munkát kapott átlag feletti fizetéssel külön költöztünk és azóta os boldogok vagyunk együtt ezért is faj ennyire hogy semmiben nem szenvedett volna hiányt a pici. Úgy érzem bele örülök ebbe a fájdalomba
Édesanyád jobbnak látta, ha nem leszel terhesen érettségiző, semmire szülő leányanya, aki valószínűleg egy éven belül egyedül marad a gyerekkel. Egy érettségivel, semmi tapasztalattal elhelyezkedni egy kisgyerek mellett szinte lehetetlen. Ha jól értem, a párod is középiskolás volt még, és nem lehetett tudni, hogy egyáltalán végez-e. Mindketten gyerek státuszban voltatok még, tehát a kisgyerek eltartása és nevelése még évekig anyukádra hárult volna. Ráadásul a legtöbb párkapcsolat nem bírja ki az ilyen fiatalon összejött gyerek terhét, és az apuka hamar lelép. Tehát egyedül maradtál volna egy csecsemővel végzettség és bevétel nélkül, anyukáddal.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a helyes, ahogy ő viselkedett, de próbáld az ő szemszögéből nézve elképzelni az akkori helyzetet. Nem hiszem, hogy rosszindulatból viselkedett így, legfeljebb rosszul kezelte a helyzetet, és úgy gondolta, egyszer még hálás leszel neki (később még lehet így).
Szerintem addig nem fogsz tudni továbblépni, amíg nem bocsátasz meg az anyukádnak, amihez ebben a helyzetben lehet, hogy szakember segítsége is kell. Ha elmondod neki az érzéseidet és gondolataidat, és te is megérted az övét, az sokat fog segíteni. Most nehéznek tűnik, de ezek a lelki sebek helyrehozhatók, és még nagyon boldog lehetsz. Keress fel egy pszichológust vagy családterapeutát, ő tud a legjobban és leggyorsabban segíteni.
Komolyan elhiszitek ezt? Egyik pillanatban csávó még bukásra áll, a másikban meg már a seggét is pénzzel törli? Ilyen még a mesében sincs.
De ha véletlen el is hiszem, akkor is az anyjának volt igaza. Ha a kisasszony 18 évesen elég nagylány ahhoz, hogy papás-mamást játsszon, akkor teremtse meg hozzá az anyagiakat, ne az anyjától várja hogy eltartsa. Nyugodtan megtarthatta volna a gyereket, az anyja csak azt tette világossá, hogy akkor onnantól nem jár tovább az uzsipénz.
Meg egyébként hol volt a szupercsávó, róla nem esett szó. Hol is volt ő mikor drága szerelme éppen a kórházban üvöltött, vagy az előtte lévő hetekben amíg az abortuszt intézte? Miért nem mondta, hogy figyelj drágám, szarjál anyádra, én is akarom a babucit, ketten megoldjuk? Jah hogy nem tudták volna megoldani? Akkor bezzeg jól jött volna a gonosz anyu pénze. Kihasználta volna a kérdező az anyját szemrebbenés nélkül, de mivel nem sikerült, ezért most ő van fölháborodva.
És ugye azóta, elméletileg, már 3 év eltelt, jólétben, csudicsodás kapcsolatban, de gondolom a csávó nem nagyon kalimpál, hogy akkor csináljanak gyereket, ugyan úgy ahogy az elsőért sem különösebben kalimpált.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!