Abortuszról tapasztalatok?

Anyukámnak volt abortusza, és teljesen megőrült emiatt. Most gyógyszereken él, és ez élete végéig így fog maradni.

Az egész családi életünkre kihat az abortusz összes negatív lelki következménye.

Senkinek nem ajánlom, hogy abortuszra menjen, bármilyenek is a korülmények. Inkább adja örökbe vagy akármi, ennél minden jobb!

Anyukám tudja, hogy megölt egy kis, ártatlan embert, rosszabb dolgot tett, mint hitler. Jóhogy kivan...

Én is javaslom a kérdőív szerkesztést, azt sok helyen meg tudod osztani, több információ fog rendelkezésedre állni.

Amúgy meg egyes, ne nyilatkozz már más nevében és legfőképp ne beszélj már baromságokat. Jesszusom, az az ember sem az eszéről híres, aki komolyan képes összehasonlítani egy abortuszt Hitlerrel....Ez már tényleg a totális agyhalál!! A te anyád egy a sok közül, nekem pl több ismerősöm is van, akinek volt abortusz és egyik sem ment tönkre lelkileg, nem lett depressziós, de most kapaszkodj meg: még csak nem is bánják, mert tudjak hogy a jó döntést hozták meg! Én anyumnak is volt, ő sem golyózott be és semmilyen kihatással nincs a családra sem. Neked lehet, hogy az abortusznal minden jobb megoldás, másnak meg épp az abortusz a legjobb megoldás. Az örökbe adással is olyan könnyen dobaloztok, mintha egy kis könnyed semmisegrol lenne szó. Kihordani és megszulni egy gyereket testileg és lelkile is megviseli az embert! Más pl pont ebben megy tönkre, semmint az abortuszba... Abban, hogy olyan dologra van kényszerítve, amit egyáltalán nem akar. Nekem barátnőm konkrétan mondta, hogy abba őrülne bele, ha meg kéne tartania a gyereket.

Másrészt senki NEM ÖL MEG senkit! Az a pár hetes kis sejtcsomo még fájdalmat sem érez, ne beszélnünk már zöldségeket..Az abortusz egy teljesen legális, szakértő orvosok által végzett műtét, nem kell ezt felfújni, nem lufi..

Kedves kérdező!

Mivel nem írtad, hogy csak a művi abortusz érdekel-e, én elmesélem a spontán abortuszom történetét. Egyikét, mert kettő is volt. Második gyermekünk lett volna ( azóta hála istennek már sikerült egy másodikat is szülni) akit nagyon vártunk és nagyon örültünk neki. 11. hetesen véres magzatvíz csordogálást tapasztaltam. Rögtön tudtam ,hogy mi történt. A nőgyógyász megállapította, hogy elhalt a terhesség. Másnap reggel kellett volna befeküdnöm a kórházba, hogy befejezzék az abortuszt. Éjszaka viszont erősebb vérzés indult, mentővel vittek kórházba. A doktornő megnézett, majd lefektettek. Ami ezután jött az egy rémálom, még ma is csodálkozom ,hogy életben maradtam. Csakis valami Isteni csoda lehetett. Éppen elbúcsúztam a férjemtől, amikor a szobámba visszafelé menet mintha valami megpattant volna, ömleni kezdett a vér belőlem. Semmilyen nedvszívó eszköz nem volt elég, mert szó szerint bugyogott ki, több tányérnyi véralvadék a földön, az ágyam környéke, mint egy mészárszék. A doktornő, akinek a nővérke üzent be, hogy nagyon vérzek, azt üzente vissza, hogy majd reggel elsőnek megműt. Én azt feleltem a nővérkének, hogy már nem kell megműteni reggel, mert addigra elvérzek. Ekkor talán kicsit ő is megijedhetett, újra betelefonált az orvosnak, aki szájhúzogatások közepette bevitt a műtőbe. Szó szerint bőgtem, egészen addig, míg el nem altattak, azt hittem soha nem látom többet a 4 éves kisfiamat és a családom. A műtét sikerült, erős méhösszehúzó szereket kaptam, a vérzés majdnem megszűnt. A szobámba öt olyan fiatal nő érkezett, akinek aznap volt művi abortusza.,Mindegyikükhöz bejött a kezelőorvosa a műtét után, és ellátták őket tanáccsal. Hozzám, annak ellenére, hogy előző éjszaka csaknem elvéreztem, egy orvos sem jött be. Felkelni nem mertem, mert a Wc-ben már egyszer elhomályosult előttem a világ és mindig szédültem, mikor felültem. Infúziót nem adtak, 3 liter vizet kellet meginnom üvegből, hogy valahogyan pótoljam az előző éjszaka elvesztett folyadékot. S ekkor jelent meg a nővérke a zárójelentéssel, hogy hazamehetek. Mikor pakoltam össze a holmim, a kezembe akadt a terhes kis könyvem, s keserves sírásra fakadtam, körbe voltam véve olyanokkal, akiknek nem kellett a méhükben lévő apró élet,én pedig ilyen emberhez nem méltó módon vesztettem el azt, akit nagyon szerettem volna. Éppen halottak napja volt. Bár veszélyes döntés volt ,mert nagyon nem éreztem jól magam, de úgy gondoltam, ahol ennyire nem törődnek velem, nem maradok tovább. Összeszorítottam a fogam és belekapaszkodtam a férjembe és otthagytuk ennek a rémtörténetnek a helyét. A kicsi elvesztésén hamar túltettem magam, de azt az embertelen és felelőtlen bánásmódot, amiben ott volt részem. soha nem fogom tudni kitörölni az emlékezetemből.

Kedves kérdező!

Elgondolkozhatnánk mi számít abortusznak. Úgy vélem nem csak az orvosi beavatkozás (műtét) számít abortusznak. Az olyan gyógyszerek amely megakadályozzák a teherbe esést már azt abortusznak lehet nevezni hiszen nem engedi hogy a megtermékenyített pete beágyazódjon a méhnyálkahártyába. Fontos kihangsúlyozni,hogy a megtermékenyített petesejt! Egy emberi életről van szó, ami abból a petesejtből fejlődne ki ha hagyná a gyógyszer vagy más eszközök mint pl a spirálok.

Az az elszomorító,hogy az emberek csak a műtéti beavatkozást gondolják abortusznak. Ez nem kell,hogy így legyen!

Emberi életről van szó. Megakadályozzuk az életben maradását.

Sajnálatos és szégyenletes dolog ha valaki elveteti a gyermekét csak azért mert nem szeretne "még szülni".

De ha valakinek a teste "dönt úgy",hogy az a gyermek nem jöhet világra az elfogadottabb mintsem az,hogy saját döntésből elvesz egy ember életet csak azért mert ő nem akar még gyereket vagy más önző gondolati vannak.

Úgy vélem tapintatlanság az interneten kérdezned ilyen dolgokat. Ha valamit meg szeretnél tudni emberek érzéseiről (főleg ilyen témában) kérdezd meg személyesen!

Üdvözlettel Enikő