Szívetekre vagy az eszetekre hallgattatok?

Lehet ezt ragozni jobbra-balra, a lényegen nem változtat; aki utódnemzés terén az eszére hallgat, annak jó eséllyel a büdös életben nem lesz gyereke. Mindig van, ami előrébbvalónak látszik. Lakás, kocsi, berendezés, aztán az elöregedett berendezés helyett új berendezés, aztán meg már kifutottunk az időből, stb. Nekem sincs unokám, s úgy tűnik, nem is lesz. Én megadtam a gyerekeimnek az esélyt az életre, a boldogságra, ők nem tartják fontosnak továbbadni azt. Lehet szidni a kormányt, meg a gazdasági helyzetet, de az igazság az, hogy a mai generáció úgy nőtt fel, hogy megkapott mindent. Nem tanultak meg lemondani, és egy gyerek tetszik, vagy sem, lemondással jár. Mi az abszolút nulláról indultunk. Volt kér mélytányérunk, meg két kanalunk. Jószerivel annyi ruhánk, ami rajtunk volt. Olyan albérletünk, hogy ha este tízkor már nem volt kedvem/időm hátraverekedni magam a méteres hóban az olajoshordókig, reggelre befagyott a víz a pohárban. Reggelente 40 percig gyalogoltunk a munkahelyig.

Na, és? Fiatalok voltunk, tele tettvággyal, idealizmussal. Ahogy minden kor fiataljai tele vannak. Lassan meglett mindenünk. A gyerekek mellett is. Csak ez a lassúság az, ami nem tetszik manapság. Ma mindent azonnal akarnak.

Mikor hogy...

Volt mindkettőnek jó és rossz végeredménye is.

Gondolom ez most nem segített sokat.