Szívetekre vagy az eszetekre hallgattatok?

Elobb sz eszunkre ( nem volt meg ideje gyereket vallalni), aztan a szivunkre ( amikor mar rendezodtunk anyagilag). Most uton van a tronorokos :)

Osztom az első véleményét.

Ha már megszólal a szívem, nem lennék képes elvetetni.

Mindig az eszemre ezért nem adok esélyt egy besikerült terhességnek. Addig duplán védekezünk míg nem fér bele a gyerek, mert nem lennék képes elvenni az életét a saját felelőtlenségem miatt.

szívemre. még jó hogy bejött minden.

A kettő összefügg, maximum a szívünknek megpróbálhatjuk bemagyarázni, hogy az nem is így meg nem is úgy...

A szívemre. Egyszerűen nem lennék képes együtt élni a lelkiismeretfurdalással, amit egy abortusz után éreznék. Igazából az ész is egy erőltetett dolog. Saját magunknak akarjuk bemagyarázni, hogy az emberi faj egy új egyede a születéssel jön létre, nem a fogantatással, mert egy gyilkosságot ésszel sem lehet megmagyarázni, ha van egy pici érzés is az emberben, ellenben azt, hogy "egy nem is élő kezdeményt pusztítok el racionális okokból" azt igen. Holott igazából az emberi faj új egyede a fogantatással már létrejött, onnantól él, fejlődik, egyéni gusztus és kultúra függvénye, hogy egy adott társadalom az elpusztítását mikor hogy ítéli meg. Rómában pl. a családfő a születése után is megölhette nyugodtan. Máshol manapság is legális a kései abortusz, amikor is már méhen kívül is életben tartható 5-6 hós, vagy akár idősebb magzatokat is megölnek (és nem csak betegség esetén.) Megint máshol 12 vagy 10 hét ez a mesterségesen, jogászok által húzott határ. Az embert azonban nem a jog teszi emberré, hanem a faji minőség, az pedig már a megtermékenyüléstől megvan. Ha ezt elismerjük, beláthatjuk, nincs olyan, hogy jobb neki is az abortusz, hiszen az újszülött-és gyerekgyilkosságok kapcsán sem mondjuk, hogy jobb volt neki úgy, mintsem örökbeadva éljen. Ezért a pro choice elvet vallók azzal próbálják az abortusz mivoltát eltagadni, hogy a jogra hivatkozva definiálják nem-embernek az embrionális állapotú embert. Vagy a tudatállapotára, nagyvonalúan elfelejtve, hogy a kómásokat, súlyosan értelmi sérülteket pl. nem tekintjük nem-embernek amiatt, hogy nem olyan a tudatállapotuk, mint egy normál IQ-jú, eszméletén lévő embertársuknak. Vagy a küllemére, elfelejtve, hogy az újszülött és az aggastyán is mennyire másként néz ki, mégis ember mindkettő...

Én sajnos az eszemre meg a félelmeimre, és nincsenek rá szavak, hogy mennyire bánom. Lassan 17 ève, hogy bánom. Már van azóta 3 gyönyörűségem, de Őt, az elsőt, akiről mikor tudomást szereztem, életem legboldogabb napjait éltem át, soha sehogy nem hozhatom vissza az életbe. Bárcsak lett volna bennem annyi szeretet és bátorság, hogy a szívemet hallgassak!!

nagyon szep dolog a szivre hallgatni, de sokszor nem arrol van szo, hogy nem lesz meg a legujabb gucci taska anyunak, ha megtartja a babat, hanem hogy ennivalo meg fedel nem lesz.. azert ez nagyon nem mindegy am.

En az eszemre es nagyon megbantam.