Szívetekre vagy az eszetekre hallgattatok?

Az exem a "szívére" (be szép eufemizmus) hallgatott, a mostani párom szerencsére már tudatos ember, és nem ösztönlény...

Utolsó, ezt jó hallani, jó hogy nem rohan kapartatni, hanem rendesen tud védekezni, nem csak ösztönlényként szexelni van esze.

... és főképp nem rak egy borsónyi embriót se a saját élete, se a párja/párkapcsolata elé, ellen tud állni a megemelkedő progeszteronszint agyi manipuláló hatásainak:)

Változó. Mármint személy szerint én mind a kettőt meghallgatom, majd a kevésbé rosszat választom. Sajnos vannak olyan élethelyzetek az életben, amikor muszáj az embernek az eszére hallgatnia.

Nekem csak egy eszem van...

A szíved az egy darab hús ami rángatózik. Amire szív alatt gondolnak az emberek azok ösztönök, tudatalatti megérzések

Én mind a kettőre. Összevetem a dolgokat, és döntök. :)

Tetszik egyik másik hozzászólásban, hogy lényegében eldöntötték, mikor hallgassanak a szívükre! A szívnek tulajdonított döntések, az ösztönök, amik szintén az agy reakciói, bizonyos élethelyzetekre. Ezek az adott egyén született jellemével és a szerzett tapasztalataival vannak összefüggésben, tehát végső soron a "szív" döntései is az ész döntései! Állítólag a racionális gondolkodás képessége, különbözteti meg az embert az állatoktól, de miben különböznénk tőlük, ha ezt nem használnánk a döntéseink meghozásánál,,,, természetesen hallgatva azért a megérzéseinkre (ösztöneinkre) is? Kizárólag másokra, vagy a "szívre hallgatás", a gyenge akaratú, döntésképtelen emberek mentsvára, mint ahogyan az "olyan még sosem volt, hogy valahogy ne legyen!", sodródás is.